„Gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag” (1Móz 22,17) – szólt Isten Ábrahámhoz, miután szövetséget kötött vele.

A szövetség különleges köteléket jelent a Bibliában. Abban a korban, amikor még a családokba is beférkőznek az adok-kapok viszonyok, az önző (akár üzleti) érdekek és a hátsó szándékok, nehéz az emberi kapcsolatokról keserű szájíz nélkül beszélni. A megbízhatóságot már nem a szeretet és az igaz szó, hanem a pénz garantálja.

A társadalomban betöltött szerepeket a hatalmi harcok és a protekciók határozzák meg. Az egyén és a közösség egymás rovására érvényesül. A hűség és az elköteleződés már csak hiú ábrándnak tűnik a sötét élettapasztalatok és csalódások árnyékában. Vajon hol vesztettük el a vonatkoztatási pontunkat ahhoz, hogy egészségesen élhessük meg kapcsolatainkat?