Vihar a tengeren

Polli néni Jónás történetét mesélte a két kis angyalhalnak, és ott tartott, hogy a próféta felszállt egy Tarsísba induló hajóra, mert nem akart szót fogadni Istennek.

– Bizony – folytatta a történetet az öreg polipasszony –, Isten elől nem lehet elbújni. Ő a hatalmas Földközi-tengeren is megtalálta Jónást. És nagy vihart bocsátott a hajóra. Akkorát, hogy a hajósok azt hitték, hajótörést szenvednek. Féltek, rettegtek, és mindegyik a maga istenéhez imádkozott. De nem használt semmit. A vihar egyre hevesebb lett. Azután a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. De ez sem használt. A vihar csak úgy dobálta a hajót, mintha csak száraz tengeri fű lenne. És képzeljétek, mit csinált ezalatt Jónás! Lefeküdt a hajó egyik zugában, és mélyen aludt. Odament hozzá a hajóskapitány, és megkérdezte:

– Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán ő gondol ránk, és nem veszünk el!

A hajósok meg ezt mondták egymásnak:

– Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!

Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Ő erre elmondta, hogy bizony, Isten miatta hozta ezt a nagy vihart a tengerre.

– Elmenekültem Isten parancsa elől.

A hajósok döbbenten néztek Jónásra:

– Hogy tehettél ilyet? Hogyan is gondolhattad, hogy elmenekülhetsz az Istened elől, aki a szárazföldet és tengereket alkotta? Most mondd meg, mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger?

Mert bizony, a tenger egyre viharosabb lett.

Jónás tudta, hogy Isten miatta bünteti a hajósokat is. Nem akarta, hogy ártatlan emberek pusztuljanak el az ő engedetlensége miatt.

– Nem tehettek mást, fogjatok meg, és dobjatok a vízbe! Akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger!

– Távol legyen! – kiáltotta a kapitány. – Inkább evezőket fogunk, és kievezünk a szárazföldre.

De hiába próbálkoztak. A vihar egyre erősebben tombolt körülöttük. Ekkor így kiáltottak az Úrhoz:

– Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!

Azzal fogták Jónást, és beledobták a vízbe. A tenger pedig lecsendesedett.

– Jaj! Mi lett Jónással? – sikoltott fel ijedten Hella.

– Biztosan belefulladt a vízbe – szólt kicsit unottan Helli, mert ennél azért többet várt volna ettől a történettől. – Az emberek nem tudnak jól úszni. A nagy hullámok között csak kapálóznak. Ráadásul kopoltyújuk sincs. Szóval teljesen biztos, hogy Jónás nem élte túl azt a nagy vihart.

– Igen? – kérdezte Polli néni kicsit évődve. – Tényleg annyira biztos vagy benne?

– Hát… – bizonytalanodott el Helli, mert eszébe jutott, hogy Isten milyen hatalommal választotta szét a Vörös-tengert, – ahhoz, hogy megmeneküljön, valami csodának kellett történnie.