Mit gondol, milyen pluszt kapnak a diákok öntől?

Hitoktatóként az a vágyam, hogy diákjaim megszerezzék mindazt a tudást, tapasztalatot, amely szükséges az életben való eligazodáshoz. A Biblia szerint a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ehhez hinnünk kell, hogy Isten az egész világ Ura, és az ő akaratából teremtetett minden. A rám bízott gyermekeknek ezt a bölcsességet szeretném átadni. Meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb tantárgy a hit- és erkölcstan, hiszen ott a gyermekek megismerkednek Istennel, és általa azzal az úttal, amelyen járva bölcsességet szereznek.

A bibliai történeteken keresztül olyan élethelyzetekkel találkozhatnak, amilyenekbe ők is kerülhetnek életük során, és megláthatják ezeken keresztül Isten szeretetét, kegyelmét. Itt azt is megtapasztalhatják, milyen közösséghez tartozni, ahol elfogadnak, befogadnak. Meggyőződésem, hogy a testi-lelki-mentális fejlődésükhöz nagy segítséget tudunk adni ezeken az órákon, ezért megpróbálom vonzóvá tenni ezt a tantárgyat, hogy minél több gyermeket elérjek és bekapcsoljak a hitoktatásba. Igyekszem nyitott, barátságos légkört kialakítani az óráimon, ahol felszabadultan tudunk beszélgetni, és meghallgatjuk, támogatjuk egymást.

Mi az, ami erőt ad a pedagógusi munkában?

Boldogságot jelent, ha a diákok lelkesedéssel, mosolyogva várnak, és örömmel vesznek részt a hittanórán, ha megosztják velem örömüket, bánatukat, bizalmukba fogadnak. A karantén után például azzal fogadott az egyik nyolcadikos diákom, hogy neki leginkább a hittanórák és a jó kis beszélgetések hiányoztak. Egy-egy ilyen mondat, egy mosoly feltölt, erőt ad az előttem álló feladatokhoz. Bevallom, gondoltam már arra, hogy váltanom kellene, mert túlságosan fárasztó a különböző iskolák között járkálni nap mint nap, alkalmazkodni az eltérő szabályokhoz, tantestülethez. Viszont amikor belépek egy intézménybe, és már az udvaron mosolygó gyermekek fogadnak, és várják, hogy együtt legyünk, elszállnak ezek a gondolatok, és rájövök, hogy aki engem elhívott erre a feladatra, bizonyára erőt is ad az elvégzéséhez.

Nem csak ismeretanyag-átadás történik a tanórákon…

Az oktatási anyag átadásán túl fontosnak látom a gyermekek nevelését, érzelmi intelligenciájuk fejlesztését. A bibliai történeteken keresztül, azokat feldolgozva élvezettel vesznek részt a diákok a tanulásban, mert nem direkt módon, de megkönnyítik, felszínre hozzák a bennük levő érzéseket, és kibeszélik, megbeszélik azokat. Általában megoldásokat is találunk közösen. Megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal, hiszen közösségben lehetnek Istennel és egymással. Megpróbálok minél többféle módszert megtanulni és alkalmazni, hogy segítsem a diákjaim személyiségfejlődését. Legutóbb az asszertív kommunikációról tanultam és szereztem tapasztalatot ezzel kapcsolatban egy képzésen. Saját személyiségemmel is nevelem a diákjaimat, ezért is elengedhetetlen a tudatosság, a hitelesség és a folyamatos fejlődés.

Hogyan tud megújulni húsz év után?

A kiégés ellen fontosnak tartom a lelki-szellemi fejlődést, a társas kapcsolatokat, a családommal töltött időt, velük töltekezem. Emellett szívesen tornázom és túrázom. Mind a lelkészi, mind a pedagógusi munkám során szükséges a fejlődés, amely során új impulzusok érnek, ezért folyamatosan törekszem az alapos, átfogó, korszerű tudás megszerzésére. Tanítási óráimon változatos módszereket alkalmazok: a frontális osztálymunkán kívül megjelenik a kooperatív technika, a tanulói kiselőadás, a projektmódszer, a vita, a szerepjáték, a játék. Szívesen teremtek kapcsolatot más tantárgyakkal, műveltségterületekkel, például a történelemmel, magyar nyelv és irodalommal, rajzzal.