Alkoholböjt...
... egy héten keresztül, október 30. – november 5. címmel olvassuk a felhívást az idei Bibliaolvasó kalauz utolsó oldalán. Talán kevés olvasónk lapozott odáig, pedig érdemes. A rövid írás megemlékezik Siklós József lelkészről, aki többek között elindította az iszákosmentő szolgálatot, amely évtizedek alatt egyházunk hivatalos missziói ágává növekedett. Meg kell említeni Balog Zoltán lelkész és felesége, Margit nevét is, akik nagy szeretettel és hatékonyan végezték ezt a munkát.
Azóta is sokan elhatározzák a dömösi gyógyító heteken, hogy meg akarnak szabadulni függőségüktől, ráébredve arra, hogy az élet józanul szép és értelmes. Találkozhatnak Jézus Krisztussal, hallhatják gyógyult sorstársaik vallomását, elszánhatják magukat a változásra. A Kékkereszt utógondozása erősíti őket. Országszerte működnek ilyen támogató csoportok gyülekezetekben, ahol várják a gyógyult alkoholistákat és hozzátartozóikat is.
Alkoholböjtös hét? Kinek? Nekünk, akik amúgy sem gyakran iszunk? Vagy azoknak, akiket megkísért a mértéktelenség? Azoknak, akik már belecsúsztak a szenvedélybetegségbe, tönkretették az egészségüket és családi kapcsolataikat? Akkor egy hét absztinencia már nem elég. Teljes terápiára van szükség: orvos, pszichológus, lelkigondozó és a család támogatása.
Főképpen a beteg akarata, döntése és hite kell, hogy valódi gyógyulás történjen. Isten segítsége kell és gyülekezet, ahova szeretettel befogadják a megtérőt, ahol bizonyítják, hogy lehet szenvedést, bajt elviselni, jókedvűen ünnepelni, szórakozni, találkozni, beszélgetni családi és baráti körben szeszes ital nélkül is. Ítélkezés helyett vállaljunk közösséget azokkal, akik szenvednek saját maguk vagy hozzátartozójuk szenvedélye miatt.
Azokkal, akik még vagy már nem tudnak, nem mernek szembenézni önmagukkal és bevallani, segítségre szorulnak. Értük böjtöljünk, akikért imádkozunk is, hiszen a böjt és imádság összetartoznak. A rejtett alkoholistákért az egyházban, gyülekezetben, akik magányosan, titkon isznak, zugivók. Mennyi szenvedés, tragédia rejtőzik közösségeinkben! Van-e emberük, akivel nyíltan tudnának beszélni erről?
Vendégszeretetünk egyik jellemzője mindig az alkohol volt. Öröm és ünneplés, bánat és együttérzés egyaránt ok az ivásra. Ha mértéket tartunk, lehet kedves szokás. De milyen kínos, ha erőltetik! Ne gúnyoljuk azt, aki nem él vele! Ne kelljen magyarázkodni!
Siklós József népszerű kötete, hitvallása: Pohárcsere. Aki az alkoholfüggőségből hit által megszabadult, az a poharat az úrvacsora kelyhére cseréli. Egészségére!