Oroszlán, a király

Az oroszlánkölykök igencsak éhesek voltak már, így ismét versenyt ordítottak. León papának lassan fájni kezdett a feje a sok üvöltözéstől, így mérgesen rájuk mordult:

– Hallgassatok már el!

– De hát azt mondtad, hogy ez a dolgunk, nem? – kérdezett vissza Lénárd, aki az egyik legcsintalanabb oroszlánfiú volt.

– Meg azt is, hogy uralkodnunk kell! – ugrott rá a testvérére Ruszlán, és leteperte a földre. – Én most rajtad uralkodok, jó?! Mert én vagyok a király! – üvöltötte, és öklözni kezdte a testvére pocakját.

– Nem is igaz! Én vagyok a király! – pattant fel Lénárd, és lekevert egy jó nagy fülest a testvérének. Persze csak úgy szeretetből, a karmait sem engedte ki, inkább csak meglegyintette Ruszlánt, de ez elég volt arra, hogy megint hemperegni kezdjenek.

– Elég legyen! – förmedt rájuk oroszlánpapa. – Nyugodjatok már le egy percre! Mindjárt itt lesz anyátok, és hoz valami finom vacsorát.

A fiúk duzzogva behúzódtak a sziklaszirt alá, de Elenának furdalta az oldalát a kíváncsiság.

– Apa, miért vagyunk mi az állatok királyai? Miért nekünk kell uralkodnunk a szavannán?

– Hááát… – akadt el León papa szava –, mert fenségesek vagyunk, királyi a megjelenésünk – húzta ki magát végül. – Meg erősek, bátrak és gyorsak is.

– Értem én, de szerintem a zsiráfok is elég fenségesek, ráadásul nagyon elegánsak is azzal a hosszú nyakukkal. Az elefántok meg erősebbek nálunk, bátorságból meg leckét vehetnénk a gepárdoktól, akik ráadásul gyorsabbak is, mint mi – vitatkozott Elena.

– Hááát… ööö… Ez teljesen igaz, csak… Valahogy így alakult a dolog… – nyögte León papa, mert világosan emlékezett rá, hogy királyság ide, hatalom oda, a gepárdok nem egyszer megszégyenítették versenyfutásban, és bizony egy vágtató elefántcsorda elé se került volna szívesen.

Aztán egy pillanatra elgondolkodott:

– Az is benne lehet ebben, hogy amikor Jákób megáldotta a fiait, Júdát hasonlította az oroszlánhoz: Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölzavarni?! És aztán rögtön arról beszélt, hogy Júda lesz a királyi törzs, és sohasem távozik el tőle a királyi jogar.

– És ez tényleg így történt? – kérdezte Ruszlán izgatottan.

– Igen – bólintott León papa. – Izráel első nagy királyai, Dávid és Salamon Júda törzséből származtak, és az utódaik évszázadokon keresztül uralkodtak. Jeruzsálem lett a királyi székhely, a mai Izraelnek is ez a fővárosa. A város címerében benne is van Júda oroszlánja mind a mai napig. De Salamon király trónját is oroszlánok védték.

– Igazi oroszlánok? – lelkesedtek a fiúk, és szinte látták maguk előtt, ahogy őseik Salamon király körül végeznek testőrszolgálatot.

– Jaj, dehogy – nevetett León papa. – Salamon trónját két oroszlánszobor fogta közre, és a trónhoz vezető lépcsősort is oroszlánfaragványokkal díszítették. Mert az oroszlán az erő és hatalom jelképe, ezt sohase felejtsétek el!