A legyőzött oroszlán

– De jó, de jó, hogy Isten népe ennyire szerette az oroszlánokat! – örvendezett Elena, amikor meghallotta az édesapjától, hogy Salamon királyi székét is oroszlánok díszítették.

León papa azonban megint csak a sörényét vakarta:

– Azt azért nem mondanám, hogy annyira szerettek minket – próbált pontosítani. – Csak csodálták az erőnket, szépségünket. De féltek is tőlünk. A régi időkben, amikor még Dávid meg Salamon uralkodott, Izráel földjén is éltek oroszlánok, és ha nagyon éhesek voltak, akkor embereket is megtámadtak. Ezért Isten ítéletét vagy az ellenség vérontását nemegyszer a mi támadásainkhoz hasonlítja a Biblia. Annyira féltek tőlünk a bibliai időkben, hogy Péter apostol éppen hozzánk hasonlította a Sátánt: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.”

– Hát, akkor már inkább a királyság – fintorította el az orrát Lénárd.

– A királyoknak sem volt mindig jó dolga. A harcban eleshettek, népüket fogságba vihették…

– Engem aztán nem győz le senki! – verte a mellét Lénárd.

– Fogságba meg végképp nem vetnek – acsarkodott Ruszlán is. A papájuk megpróbálta lenyugtatni őket.

– Ezt gondolták Izráel fiai is, főként, hogy velük volt az Isten. De a babiloniak csak legyőzték őket, és a népet elhurcolták. Ha csendben lesztek, elmesélem, hogyan ír erről a Biblia.

Az oroszlánkölykök odahúzódtak apjuk mellé, és szájtátva figyelték a Biblia szavait:

– „Mily pompás oroszlán volt anyád a többi oroszlán között! – kezdte idézni León papa a próféta szavait. – Ifjú oroszlánok közt hevert, ott nevelte föl kölykeit. Nagyra nevelte egyik kölykét, ifjú oroszlán lett belőle; megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. De összehívták ellene a népeket, és foglyul ejtették vermükben; láncra verve vitték el Egyiptom földjére. Amikor anyja látta, hogy hiába várja, és már nincsen remény, fogta egy másik kölykét, és azt tette ifjú oroszlánná. Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlán lett belőle; megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. Lerontotta palotáikat, romhalmazzá tette városaikat, rettegett az egész ország a hangos ordításától. De összefogtak ellene a környező tartományok népei; kivetették rá hálójukat, foglyul ejtették vermükben. Láncra verve ketrecbe zárták, és elvitték Babilónia királyához, elvitték a börtönbe, hogy ne hallják többé a hangját Izráel hegyein.”

– Ó, ez nagyon szomorú – törölgette a könnyeit Elena, és a fiúk is erősen szipogtak. Mert bizony a láncra vert oroszlán hiába erős, hiába fenséges, ugyanolyan kiszolgáltatott, mint bármelyik más rabságba zárt állat.

– Ez a fogságos dolog egyáltalán nem tetszik nekem – morcoskodott Ruszlán.

– A zsidóknak se tetszett a fogság. De Isten megmutatta hatalmát még a rabságban is – szólt León papa. – És képzeljétek, egyszer éppen az oroszlánokon keresztül. Ha kicsit csendben lesztek, mindjárt elmesélem azt is.