Szabó Imre: Ügyet...

Református Élet, VIII. évfolyam, 24. szám, 1941. június 14.

... sem vet az olvasó a lap utolsó oldalán közzétett apróhirdetésekre, pedig nem jól teszi. Bizonyos, hogy olvasóink a magyar református iparost és kereskedőt elvben és lélekben készek pártfogolni. Ki támogassa őket, ha nem mi? De míg az elvből gyakorlat lesz, addig sok lustaságot le kell győzni, sok közönyt ki kell irtani, s gazdasági érzéketlenség és háttérbe szorítottság szégyenpírjának sokszor kell égni arcunkon. Pedig vannak máris cégek és üzletek szép számmal, melyek lapunkban megjelenő hirdetéseik által tettek szert nagyszámú új vevőközönségre.

Mit meg nem fizetnének, akiknek van érzékük a hirdetés lélektana és üzleti haszna iránt, ha nyitva állana számukra ez a hirdetési tér, a negyedmillió budapesti és Budapest-környéki református vásárlóközönség meghódítására. Sok református nagy cég más lapokban busás hirdetési díjat fizet, de a legtermészetesebb vásárlóközönsége megnyerésére nem ébredt még fel a figyelme és a kisujját sem mozdítja érte. Szakítani kell ezzel az érzéketlenséggel s gazdaságilag sem szabad lefitymálni már a református közönséget. Ismerni és megismertetni akarjuk református cégeinket híveink tízezreivel minden kerületben.

Higgye el nekünk az olvasó, hogy nem hirdetési díjért történik e helyen ez a figyelmeztetés, hanem református szolidaritásért és a református, magyar iparos és kereskedő boldogításáért. Egy sereg munkahely betöltéséről van szó, sőt, ennél sokkal, de sokkal nagyobb dolgokról. A megnyíló munkahelyeket magyar embereknek kell elfoglalniok ebben az országban, mert ha az egyik idegen helyébe a másik idegen nyomul be, hasonló sorsra jutunk, mint a háború előtt Erdélyben, ahol az oláh bankok vásárolták össze az eladó földbirtokokat.