Milyen örökséget hoz gyermekkorából?

Az egyik legfontosabb számomra a családi indíttatás. Szegény, tanyasi környezetben születtem, ahol a közösségnek és a hitnek megtartó ereje volt. Az emberek megfigyelték a természet törvényszerűségeit, semmi nem zavarta meg őket, egyszerű életet éltek, ami kérdésként merült fel, számukra könnyen eldönthető volt. A szüleim a tanyaszomszédokkal, az ismerősökkel őszinte, bensőséges közösségi életet éltek. Ha vasárnap nem mentünk el a templomba, nagyapám úton hazafelé beugrott hozzánk és megkérdezte: csak nem beteg valaki a családban?

A gyülekezetben is számontartottak, nekik is, nekünk is hiányzott, ha nem voltunk jelen. Az ifjúsági órák, a közös zenekarunk erősítették az összetartozást. Nagyon hálás vagyok, hogy a zene része lehetett az életemnek. Bár, ha visszagondolok, elég furcsa, hogy egyszerű parasztszülők miért íratták zeneiskolába a gyereküket. Hegedülni tanultam, és eleinte nagyon mérges voltam, mert egyedül gyakorolni szörnyű, de amikor a zenekarban együtt szólalt meg két-három vonós hangszer, a karácsonyi ünnepség a menny előszobájává vált, máig felejthetetlen a számomra. Ugyanígy éltem meg a templomi éneklést is.