Bárcsak szétszakítanád az eget és leszállnál közénk – fohászkodunk mi is ez ősi szavakkal, Urunk! Mert felemésztő abban a világban élni, ahol nincs hitele a szónak, ahol a gyengékre örök kiszolgáltatottság vár, ahol nincs biztonság, mert nincs bizalom az emberek között. Sokan tudjuk, hogy nem is lesz változás addig, amíg a lelkek, szívek nem újulnak meg. De ahol te jelen vagy, ott életek változnak meg, családok, közösségek, nemzetek újulnak meg! Hálát adunk a megújulás csodáiért, amelyeket megtapasztalhattunk eddig! Köszönjük, hogy vagyunk ebben az országban is olyanok, akik a te erőddel élhetjük az életünket, szavaink által békesség, gyógyulás történik, így létünk rád mutat, és hozzád vezethetünk reményvesztett embereket! Tied a dicsőség ezért örökké!

Ámen!