A konyha ablaka

Bori nagyi sürgött-forgott a konyhában.

– Liszt, cukor, szódabikarbóna, tojás, margarin… Mi kell még? – állt meg egy pillanatra gondterhelten. – Hát persze! – csapott a homlokára. – Méz és fűszerek! Mézeskalácsot nem lehet méz nélkül sütni! A karácsonynak pedig mézeskalácsillata van: fahéj, szegfűszeg, szerecsendió.

Egy nagy tálban keverte össze a hozzávalókat, azután gyúrta, nyújtotta, majd kiszaggatta a tésztát. Volt, amit magvakkal díszített, de a többire nem tett semmit. Azután zsupsz, már mentek is be a sütőbe. Alig telt el pár perc, és csodás illat töltötte be a konyhát. Fahéj, szegfűszeg, szerecsendió. A karácsony illata.

Hirtelen kicsapódott a konyha ajtaja, és beszaladtak az ikrek, Borka és Dorka.

– A legjobbkor jöttetek! – ölelte meg őket Bori nagyi. – Éppen kisült a mézeskalács. Szeretnétek megkóstolni?

– Persze! – kiáltották az ikrek, és már nyúltak is a tálba. Bori nagyinak kérdeznie sem kellett, a hangos csámcsogásból világosan tudta, hogy jól sikerült idén is a mézeskalács.

Borka már nyúlt volna a következő sütemény után, de a keze megállt a tál felett.

– Mamika, ezek a mézesek miért ilyen csupaszok?

– Azért, hogy együtt díszítsük fel őket – válaszolta Bori nagyi, és már keverte is össze a tojásfehérjét a porcukorral, töltötte az írókába, és meg is mutatta az unokáinak, hogyan kell szép mintákat írókázni a mézesekre.

Amikor készen lettek, négy dobozba rakták a süteményt.

– Egy csomagot elvisztek haza, egyet a gyülekezetbe, egyet a szeretetotthon lakóinak szánok, ez a kis csomag pedig megmarad nekem.

– De miért a legkisebb csomag a tiéd? – kérdezték az ikrek.

– Te nem szereted a mézeskalácsot?

– Dehogynem – nevetett Bori nagyi –, de azt még a mézesnél is jobban szeretem, ha megajándékozhatok valakit.

– Ó, ezt tudjuk, tudjuk! – harsogták a kislányok, és összemosolyogtak, mert Bori mami zsebében mindig lapult valami kis meglepetés.

– De karácsonykor még jobban szeretek ajándékozni, mint máskor. És tudjátok, miért?

– Igeeen! – kiabálták a lányok lelkesen. – Mert az a szeretet ünnepe!

– Így van – bólintott Bori nagyi. – Isten szeretetének ünnepe, aki a legnagyobb ajándékot adta nekünk Jézus születésével: az örök életet.

Angyal a konyhában

Mária a konyhában tett-vett. Boldog volt. Szerelmes. És a szerelme, József, hamarosan feleségül veszi. Biztosan gyönyörű menyegzőjük lesz, hét napra szóló, ahogyan az szokás. Vagy ha nem is hét napra, legalább háromra. Mert bizony nem voltak túl gazdagok, és egy hét napra szóló lakodalom igen drága mulatság. Mária éppen azon gondolkodott, hogyan fogják egész Názáretet jóltartani három napig, mert az esküvőjükre biztosan eljön az egész falu. Ám ekkor valami zajt hallott.

Megfordult, és hirtelen levegőt venni is elfelejtett. Egy angyal állt előtte.

– Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! – szólt az angyal. Mária megdöbbent a köszöntésen, de nem ért rá sokat gondolkozni, mert az angyal folytatta:

– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd.

Mária nem egészen értette, hogy miről beszél az angyal. De meghajtotta fejét, és ezt mondta:

– Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem a beszéded szerint!