Adventi bandukolásunk alatt talán hajlamosabbak vagyunk a szokásosnál is többet és mélyebben elmerengni az időn. Annak is szenvtelen múlásán. A szürke hétköznapokon, amikor csak fájdalmasan ritkán néz le ránk a nap, ilyenkor jólesően felsejlenek gondolatainkban nyári emlékképeink. A kora esti szürkületben egyre több adventi fény világol, jelezve az ember küzdelmét az életét beborító sötétséggel.

Jólesne ilyenkor, ezeken az adventi utakon haladva, többet meg-megállni, elidőzni, hálás szívvel végiggondolni az eltelt esztendőt, és megköszönni, hogy még itt talál minket az idő, miközben mások, oly sokan, már előre mentek.