... a bocsánatot is, mint minden nemes anyagot és eszmét. Ki gondolná? Lehet bocsánatot ígérni könnyed, felületes, olcsó bűnbánatra, mert lehet olcsón bűntudatot kelteni néhány keresetlen szóval. Bármikor bárkiben feltámasztható ez a homályos, nehéz érzés, hogy nem vagyok elég jó. Lehet manipulálni és érzelmileg zsarolni az embereket ilyenekkel, azután nagyképű gesztussal bocsánatot osztani, hiszen senki sem tökéletes. Az a bocsánat hamis, amely könnyed legyintés közben így hangzik: tegyük félre, vagy felejtsük el a múltat, úgysem tudjuk megoldani. Spongyát rá! Erre nem születik meg a csoda, a valódi megkönnyebbülés és fölszabadulás a lélekben. Sőt, mivel fölkeltették azt a megfoghatatlan rossz érzést, emlékeztettek rá, újra nyakunkba vesszük, a szívünkre nehezedik, érezzük a súlyát.

Pedig a bűntudatba bele lehet betegedni. Lehet olyan mélyre csúszni, lassan, fokozatosan egyre jobban belemerülni az öngyötrés mocsarába, hogy ránk tapad, lehúz és beleragaszt egy eloldhatatlan, leolvaszthatatlan masszába, hogy már el sem hisszük, hogy létezik rá bocsánat, s ha volna is valahol ilyen, az nekünk elérhetetlen. Irgalmatlanul tud fájni a bűn, és szégyelljük magunkat. Kedélybetegségnek mondták régen, ma depressziónak, és rosszabb esetben következhet a bénultság lelki és fizikai tünete. Ólomsúllyal nehezedik ránk, minden tagunk fáj, nehéz fölkelni, járni, elerőtlenedünk és elfelejtünk mosolyogni. A hamisított bűnbánattal és bocsánatadással játszmákat nyerhetünk emberek között, de becsapjuk magunkat és egymást, mert csak pillanatnyi csatákat nyerünk, elodázzuk a valódi megoldást. Talán halljuk itt-ott, mert hangzik az Ige, mégsem halljuk meg a gyógyító, kegyelmes szót.

Jóindulatból, butaságból, önzésből vagy önigazolásból, önféltésből vagy kényelmességből és még felsorolhatatlanul sok más okból naponta és rendszeresen vétünk önmagunk és egymás ellen, Isten rendje ellen. Mert mindannyiunkban él egy Káin és egy Ábel egyszerre, és mindennap lejátszódik az őstörténet bennünk: Káin megöli Ábelt. Ez az ember tragédiája.

Csak Isten kegyelme ad reményt, hogy folytassuk a harcot a gonoszságainkkal szemben. Jézus ezt a győztes lehetőséget hirdeti meg: Isten megbocsátott, erőt, új kezdetet ad. Eljött, lábra állítja jelenléte erőivel a bénát, és szava hatalom: megbocsáttattak a bűneid, akármik voltak is azok (Lk 5,23). Szabad fölkelni, járni és újrakezdeni százszor is. Néha ugyan marad a betegség, de a lélek meggyógyul. Mert egy bűn van csak, a többi körítése annak: ha nem bízunk Istenben.