Kedves adventi énekünk pontosan megfogalmazza, mit kell tennünk az Élet Fejedelmének, a megelevenítő Úrnak, a Megváltónak várása idején: „Jól készítsétek útát! / A vendég már közel. / Mi néki gyűlölt, útált, /azt mind vessétek el!” Tegyük mindezt azért, hogy bennünk is megszülethessen ő, és lakozást vehessen életünkben. Mert meg vagyok győződve róla, hogy Isten ezt akarja a mi személyes életünkkel, népünkkel, egyházunkkal is: megújítani belülről, szorosabban magához fűzni az életünket.

Számtalan külső és belső jel utal arra, hogy a Megváltó, a Királyok Királya valóságossá, láthatóvá akar válni közöttünk, ő jön felénk a hullámokon, a válságban, a háborúkban, az életünk nehézségeiben, mint annak idején a Genezáreti-tó viharában közeledett a hánykódó hajó felé. Olyan határozottan érzem, hogy Jézus Krisztus itt van a küszöbön! Ő kopogtat, sőt dörömböl, készen arra, hogy megújító kegyelmével, megszentelő erejével megjelenjék közöttünk, és bennünket, az ő népét igazán és teljesen az ő népévé tegye. Ó, csak most el ne zárjuk előle az utat!