Hogy erkölcsi ítéletalkotásra is képesek, arra abból következtethetünk, hogy a bibliai beszámoló szerint az angyalok egy csoportja vétkezett, és elhagyta lakóhelyét (vagy a számára Isten által kijelölt pozícióját). Az angyalok nem testi, hanem szellemi lények, ugyanakkor adott esetben testet is ölthetnek, amikor Isten képessé teszi rá őket egy meghatározott cél érdekében. Az angyalok számára kijelölt általános feladatkör a mi védelmünk, őrzésünk, elsősorban pedig Isten dicsőítése – ebbe a mennyei istentiszteletbe kapcsolódunk be mi is istentiszteleteink alkalmával.

A Szentírásban különféle neveket találunk az angyalokra vonatkozóan: istenfiak, szolgáló lelkek (Zsid 1,14), vigyázók (vagy őrök), illetve a már említett „uralmak”, fejedelemségek és hatalmasságok. Egyéb menynyei lényekről is olvasunk: kerúbokról, szeráfokról, illetve úgynevezett „élőlényekről” (Jel 4,6–8), amelyek esetében nehéz eldönteni, hogy az angyalok egy speciális rendjéről vagy az angyaloktól elkülöníthető menynyei lényekről van-e szó. Kerúbokat állított Isten az Éden kertjéhez, mikor kiűzte onnan az embert, valamint két, kerúbokat formázó aranyfigura volt a szövetség ládájának fedelén is. A szeráfok, akiket kizárólag Ézsaiás próféta említ (Ézs 6,2–3), Isten trónja körül szolgálnak, egyfolytában dicsőítve őt. Az „élőlények” Ezékielnél, illetve a Jelenések könyvében szerepelnek. Sajátságos megjelenésükön túl róluk is azt olvassuk, hogy folyamatosan dicsőítik Istent.