Szabad

A roskadó világra nézek és
– drága Krisztusom –
téged látlak meg benne.
Szűkös kis korlátaim közepette is
vágyom a megígért
végtelenre.

Ahol te nyitod fel a zárakat,
és a boldog lelkek örömére
te leplezed le önmagad.

És megállsz
mellettem, velem
egy baráti szóra, ölelésre.
Míg belőlem
minden bánat felszakad,
s karodban
szabadnak érzem magam
végre.

Ámen.