Mihez kezd az ember a gonosszal? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amióta kétezer évvel ezelőtt megtörtént a „kereszt botránya”. Talán az egyik legnehezebb, a bűnös emberi alaptermészettel ellenkező tanítás a megbocsátás és a „szemet szemért, fogat fogért” elvének elfelejtése. A bosszú tehát nem lehet keresztyéni létállapot, de a felejtés sem. Vajon hogyan lehet úgy beszélni és írni huszadik századi közösségi-családi traumáinkról, hogy a gondolkodás mentes legyen a bosszúállástól, ugyanakkor ne féljünk néven nevezni a gonoszt?