Az egyetlen reménység
A karácsony jó lehetőség arra, hogy elkezdjünk egymáshoz kapcsolódni, lelkileg mégis ez a legterheltebb időszaka az évnek. Thoma László református lelkipásztorral arra is kerestük a választ, hogy miért pont az ünnepek alatt ütköznek ki legjobban a nehézségek, és mit tehetünk azért, hogy túllépve az ünnep külsőségein a karácsony valódi üzenetére figyeljünk.
A gazdagréti gyülekezetben néhány évvel ezelőtt olyan bibliai alakokról szólt az adventi igehirdetés-sorozat, akik kilógnak a sorból, például a jerikói parázna nőről. Mi volt a szándékuk ezzel?
A nagyvárosokban igen különböző háttérből jönnek az emberek a gyülekezetbe, és közülük sokan azt érzik, hogy ők is kilógnak a sorból. A dolog másik oldala, hogy a városi ember különbözni akar, eltérni az átlagtól. Hatalmas felfedezés lehet számukra is, hogy megismerhetnek Jézus nemzetségtáblázatából látszólag oda nem illő embereket.
Úgy tűnhet, mintha ezek a szereplők tévedésből kerültek volna a Bibliába, pedig nem így van, hiszen a sorsuk kapaszkodó és vigasztalás lehet azoknak, akik túlságosan távolról jönnek. Ők ugyanis gyakran úgy tartják, hogy az életüket Isten sem tudja helyreállítani. Adventben, amikor a legtöbb ember felölt magára valamilyen kedves, illedelmes, kompakt pózt, ez még inkább taszítja a peremen lévőket, mert a tökéletességhez nem tudnak kapcsolódni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!