Uram, miért akartál osztozni a sorsunkban? Rajtunk, embereken akartál segíteni? Nem tudtad, hogy hálátlanok vagyunk? De ha már így döntöttél, miért tehetetlen gyermekként érkeztél közénk? Egész biztosan többen hinnének neked, ha hatalmad teljességével jelentél volna meg közöttünk! Az ember akkor hódolni tudna neked, mert csak erre képes magától. Persze, értem, hódolata mögött így félelme állna, ami soha nem vezetett még szabadságra. Te mindent félretettél, ami miatt félni, rettegni kellene téged, mert nem akarod, hogy megfelelési kényszer vagy félelem miatt menjenek hozzád az emberek. Gyermekké lett az Isten! – belekiáltom a világba most én is, közülünk való lett, értünk szenvedett, feltámadása szétfeszítette a világ kereteit, hogy beleférjen végre a teljes igazság: szeret az Isten!

Ámen.