A társadalmi különbségtételből fakadó feszültségek, viták nem új keletű problémák, hiszen a Szentírásban a próféták is nagyon sokszor felemelik szavukat azon gazdagok ellen, akik nem törődnek a szegénnyel, az elesettel, a nyomorulttal, hanem csak a saját maguk meggazdagodásával vannak elfoglalva (vö. Ézs 10,2). Többnek és magasabb rendűnek gondolják magukat a gazdagok a szegényekkel szemben, pedig valójában nincsen közöttük különbség, ahogyan A példabeszédek könyvében olvassuk: „Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindkettőt az Úr alkotta” (Péld 22,2).

Heti bibliai szakaszaink sorában olvashatjuk Anna hálaénekét, amely fia, Sámuel születése után hangzott el. Ebben nagyon fontos dolgot mond ki: „Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá” (1Sám 2,7), azaz Istentől jön mindaz, amit kapunk, és éppen ezért felelősséggel is tartozunk, hogy a tőle jött javakkal megfelelően sáfárkodjunk. Nem élhetünk vissza a nekünk adatott anyagi biztonsággal, de ne is legyünk hálátlanok, ha úgy érezzük, hogy folytonosan szűkölködnünk kell.

Földünk kizsákmányolása, az anyagi javak elherdálása és egyenlőtlen elosztása komoly károkat okoz, de éppen azért, mert nem Isten szerinti módon élünk és gondolkodunk embertársainkról és világunkról. Gazdag és szegény együtt felelős ezért a teremtett világért és egymásért is, ahogyan Jézus is figyelmeztet: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33). Hiszen hiába ragaszkodunk görcsösen földi javainkhoz, mert sem a sokat, sem a keveset nem vihetjük magunkkal, amikor majd meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).