Még a járvány előtt láttam a Perfect Sense – magyarul Hétköznapi pár – című filmet. A Glasgow-ban játszódó alkotás főhőse egy fiatal szerelmespár: a férfi séf, az érzékek embere, a nő epidemiológus, a racionalitás és tudomány embere. Kibontakozó szerelmüket egy világjárvány keretezi. A megállíthatatlanul terjedő kór egymás után veszi el az emberek érzékszerveit. Először a szaglásukat, aztán az ízérzékelésüket, majd a hallásukat, a végén pedig a látásukat. Az érzékvesztés egyszerre sújt a földön minden embert, és mindig sajátos érzelmi kitörés előzi meg. Az ízlés elvesztése előtt kielégíthetetlen éhség tör az emberekre. Néhány percen át minden ehetőt magukba tömnek, ami a kezük ügyébe kerül, aztán egy pillanattal később rádöbbennek, hogy nem érzik semminek sem az ízét.