A mezőn, ahol a kecskék a birkanyájjal együtt legelésztek, vagy hat-nyolc kiskecske is ugrabugrált. Kíváncsiak voltak, mint minden kiskecske. Mindent megvizsgáltak, megrágcsáltak, ahova csak lehetett, felugráltak. A legnagyobb kópé Giza és Géza volt, Boróka mama kiskecskéi. Bosszankodott a juhász miattuk eleget, mert nemcsak kópék voltak, hanem okosak is. Kifigyelték, hogy a karám ajtaját, ahol az anyakecskék a gidáikkal éltek, csak egy egyszerű, kampós akasztóval zárja be a juhász éjszakára. Na, Gézának és Gizinek se kellett több. Addig-addig mesterkedtek, míg át nem tudták dugni a szarvacskáikat a léckerítésen, és ki nem akasztották a riglit. Reggel aztán csodálkozott a juhász, hogy egyetlen kiskecskét sem talál a karámban, hanem mind szerteszét futott a legelőn.

Mert bizony a kecskegidák nem olyan jámborak, mint a bárányok. Gyakran nem is csatlakoznak a nyájhoz, hanem az anyjuk mellett ugrándoznak. De ha valami érdekeset látnak, akkor aztán nem törődnek senkivel, futnak világba. És persze öklelőzni is szeretnek. No, nem komolyan, hanem csak úgy játékból: fejjel egymásnak szaladnak, csattannak a szarvacskák, kapálnak a lábak, egymásnak feszülnek a homlokok. Géza és Gizi is kivette a részét a kobakpróbából, hiszen a gödölyéknek, a lánykecskéknek is ugyanúgy nő a szarvuk, mint a fiúknak, a gidáknak. Csak nekik egy kicsit kisebb.

Sok gondja volt hát Boróka mamának eleven kiskecskéivel, és ha elfogyott a türelme, akkor bizony meg is fenyegette őket:
– Ha ilyen rendetlenek lesztek, kiraklak benneteket a pusztába, és elvisz Azázél!

Amikor először hallották a kiskecskék Azázél nevét, bizony megrettentek. Mert már önmagában a puszta is ijesztő helynek tűnt. Hiszen a legbiztosabb hely a világon a karám volt: nemcsak az anyjuk, hanem a pásztor is őrizte őket. Persze időnként jó volt kiszökni a karám körüli mezőre, de a kiskecskék tudták, hogy ott is biztonságban vannak, mert a pásztor vigyáz rájuk. De a puszta… Az más világ volt. A puszta a legelőn túl terült el, ott nem vigyázott rájuk semmilyen pásztor. Ahol a kisgidák és gödölyék halálos veszedelembe kerülhetnek a ragadozó állatok miatt. Ráadásul ott van Azázél is… Róla nem tudták, hogy ki, de már a neve is félelmetes…

Igazság szerint Boróka mama sem tudta pontosan, ki is az az Azázél. Elmentek hát Gerzsonhoz, az öreg bakhoz, hátha ő felvilágosítást tud adni a kíváncsi kiskecskéknek. De Gerzson csak a szakállát simogatta zavarában:
– Őszintén mekkkmondom, én sem tudom… – mekegte –, mert a Szentírás is csak egy helyen említi a nevét (3Móz 16,5–10).

Az biztos, hogy a zsidók a nagy engesztelés ünnepén elővezettek két kecskebakot, és sorsot vetettek közöttük. Az egyiket feláldozták az Úrnak, hogy bocsássa meg a nép vétkeit. A másikat pedig elküldték Azázélnek a pusztába, hadd vigye magával a nép minden bűnét egy távol eső földre.