Úgy emlékszem, 12 éves lehettem, amikor jó szüleim, akik valahogy mindig kitalálták a gondolatomat, karácsonyra megleptek egy „Kis biológus” szettel. Ma is emlékszem a dobozára, az igénytelenül nyomtatott, fakó, német feliratú kartonra. Benne sok feleslegesnek ítélt „izé” között ott csillogott vágyaim tárgya a maga hűvös tökéletességében: egy mikroszkóp. Legfeljebb egy arasznyi műanyag házból állt a szerkezet, de az optikája Zeiss! Kipirult arccal vettem birtokba a fekete-ezüst fröccsöntött holmit. Nem maradt figyelmem a társuló szellemi ajándékra. (Szüleim szerint szellemi ajándéknak mindig kellett lennie.)