Sokáig gondolkodtam azon, hogy puritanizmuskutató irodalomtörténészként, költőként, s ugyanakkor publicistaként hogyan köszönthetném méltó módon a házasság hetét, ráadásul nem sokkal saját 44. házassági évfordulónk után. Azután eszembe jutott az egyetlen nem önös és nem önző téma. Egyetemista korom óta számtalanszor végigolvastam az 1607 decemberétől 1662 januárjáig élt Kemény János és Lónyay Anna egymásnak írott, páratlan szépségű leveleit. Minden történelmi viszontagság ellenére harmonikus volt a házasságuk, amelyben az első helyen mindig Isten szeretete állt, s azzal szoros egységet alkotott kettejük szerelme.