Baljós előjelnek tűnt a ház előtt parkoló, piros-kék szirénával villogó rendőrautó. Az ember ilyenkor rögtön nézelődni kezd, hátha megpillantja a kiérkezés okát, és akciófilmbe illő jeleneteket képzel el: bilinccsel a kezükön autóba tuszkolt embereket, vagy jelölőszalaggal elkerített, hátborzongató tetthelyeket.

Az élet azonban a legtöbbször ennél sokkal csöndesebben zajlik. Az ajtóm elé érve halk beszélgetésre lettem figyelmes. A hang irányába fordultam: két rendőr egy középkorú férfit kérdezgetett a fölöttem lévő emelet egyik lakása előtt. Próbáltam összegyűjteni az összes emlékemet az ott lakó szomszédról, de semmi nem ugrott be. Sőt, a két év alatt, amióta ott lakom, a harmadik emeleti lakás redőnyei mindig le voltak húzva, mozgást nem láttam, kiszűrődő neszezés nem hallatszott.