Mi indítja az aszketikus életre?

Ahogy telik az idő, egyre inkább megerősödik bennem, hogy szent ügyet csak teljes odaadással lehet szolgálni. Számos olyan feladat kerül elém, amelyet rutinból is elvégezhetnék, de mindig megszólal bennem a lelkiismeret, és minden egyes felkérésre külön készülök. Tudom, hogy ez időigényes, ezért sokszor az éjszakámból lopok el, hiszen reggel nyolctól már intenzíven beindul az élet.

Hogy bírja a folyamatos pörgést?

Rendszeresen sportolok, hiszen tudom, hogy a test a Szentlélek temploma, oda kell figyelni rá. Az aszketikus élet – ahogyan nevezte – nem tudatos törekvésem, hiszen én életszerető ember vagyok! Ha Isten ad még a püspöki szolgálatom után egészséget – remélem, nem értik félre –, lesz bepótolnivalóm.

Mit kell bepótolnia?

Szeretnék több időt tölteni a családommal, olvasni, nagyokat kirándulni, zenét hallgatni, találkozni barátokkal és kertészkedni, hiszen kertész az eredeti szakmám. Mindig önmegtartóztató ember voltam, és ennek sok oka van; elég korán észrevettem, hogy amit mások gond nélkül megtehetnek, azt nekem nem lehet. Például szigorúan figyelnem kell az étkezésemre. Ez folyamatos böjtölést jelent, mert amikor egy kicsit elengedem magam, rögtön felszöknek a kilók. Talán furcsán hangzik, de az önmegtartóztatás jó hatással van rám, örömmel tölt el, hogy bizonyos dolgokra képes vagyok nemet mondani.