Adózás és adakozás feszültségében telik az életünk. Adózni és adakozni nem ugyanaz. Jézus hallatlanul bölcsen cselekszik, amikor kér egy dénárt, s megkérdi: „Kié ez a kép és fölirat?” „A császáré” – mondják az ellenlábasai, mire Jézus így válaszol: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” A dénáron Augustus császár képmása volt, az emberen viszont az Isten képmása, mert a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket. Ezt mondják „imago Dei”-nek (Isten képmása), „istenképűségnek”, mert miként a gyermek hasonlít a szüleire, úgy hasonlít az ember lélekben az Istenre. „Egy istenarc van eltemetve bennem” – írja Reményik Sándor. Ugyanis ez az istenképűség meglehetősen töredezett, némelyek szerint meg is semmisült bennünk.