... az ötvenedik házassági évfordulón azt mondja Ádámról: ő „imámra felelet”. Nem csak egykor, ma is az. Abban az időben egy harmincéves lány már túlkorosnak számított. Hol talál párt magának? Imádkozott, Istentől kérte, hogy rátaláljon élete társára. Két hét múlva jött a válasz: egy közös ismerősnél találkoztak Ádámmal, aki hat évvel volt idősebb nála. Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve, egyértelmű volt. Három hónap múlva összeházasodtak. Három gyermekük született, azóta nyolc unokájuk is. Nem volt szokványos esküvő.

Később, egy házas hétvégén mondták el az eskü szövegét a közösség előtt. Mindketten a hivatásuknak éltek, egymásnak és gyermekeiknek szolgáltak. Évát sok baj és betegség érte, de bizalommal, türelemmel és derűvel hordozta. Gyermekeik már a saját életüket élik. Örömmel vallják, hogy a mostani időszak, az újra kettesben, nagyon fontos és boldog lehetőség. Újra ránéznek magukra: kik vagyunk, és hogyan változtunk együtt? Este elalvás előtt elsuttogják, milyen nagyon szeretik egymást. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.