Milyen sokat cselekszel csodáiddal értünk, Urunk! Pazarló szereteted színes köntösét teríted vállunkra, hogy érezzük, különlegesek és fontosak vagyunk számodra. Megoldhatatlan problématengerünket úgy választod ketté, hogy mi ámulva, és közben áldva neved a kimenekedésért, könnyű szívvel mehessünk át rajta. Bár állandóan ellenkezünk és lázadunk küldetésed ellen, bíráljuk döntéseidet, te mégis megmentesz, és legnagyobb mélységeinkben is biztonságos helyet adsz az elcsendesedésre. Bár felkészülünk a harcra, és kavicsokként összegyűjtjük mindazt, amely rajtunk áll, mégis a te szent neved lesz az, ami térdre kényszeríti életünk félelmetes óriásait. Nincs hozzád fogható, Urunk! Kik vagyunk mi neked, hogy ennyit fáradsz értünk?! Hogyan lett a te szereteted mértékegysége – gondolatainkkal felfoghatatlan – végtelen?!

Ámen.