A két dolog a Bibliában összetartozik. Az Ószövetségben többször olvassuk, hogy akik egy-egy feladat előtt vagy bűnbánatban az Úr közelségét imádságban keresték, mindig böjtöltek is. Amikor Dávid király a Betsabéval való vétke miatt tartott bűnbánatot, imádságát az 51. zsoltárban írta le. Közben nemcsak az evésről, de még a tisztálkodásról is elfeledkezett. Nem volt ez pontosan szabályozva, de komolyan vették az imádságot. Hasonló dolog, mint mikor valaki annyira belefeledkezik valamibe, hogy csak este jut eszébe, hogy elmaradt az ebéd.

Nyilvános szolgálatára Jézus is negyvennapos böjttel készült, hogy meg tudjon állni a kísértések között. Ezért tart negyven napig a húsvét előtti böjt. Amikor Jézus a szenvedéseiről kezdett beszélni, odavittek hozzá egy gonosz lélektől megszállott fiút, akit senki sem tudott meggyógyítani. Jézus rögtön látja, hogy a testi betegség a gonosz lélek munkája benne, ezért azt mondja: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre” (Mt 17,21).

De milyen az igazi böjt? „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,6–8)

Ez segítség lehet a böjti időben. Az igazi böjt azt jelenti, hogy lemondok valamiről, ami egyébként nekem járna, hogy még jobban tudjak Istenek kedves dolgot tenni. Szánjunk időt a beteglátogatásra és a bibliaolvasásra, kövessük Jézust a kereszt felé vezető úton! Olvassuk el az új énekeskönyvből a nagypénteki és a húsvéti énekeket, a Máté evangéliumát a 16. résztől, János evangéliumát a 10. résztől a húsvéti örömhírig! Így lesz áldott a húsvétunk.