... és bölcsességet tanítanak az ismert és kedvelt szerzetes, Böjte Csaba alábbi mondatai: „A szeretet olyan, mint a gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.” A gyermekek nevelésében, sőt a felnőttek kezelésében is jó volna ezt szem előtt tartani. A rosszalkodó felhívja magára a figyelmet, mert nincs harmóniában önmagával és a világgal. A házasságban élőknek is jó tanács a fenti megállapítás, mert nem mindig szeretetreméltó a másik. Olykor undok és kiállhatatlan, értetlen vagy makacs. Türelmetlen vagy hallgatag, megsértődik vagy sérteget. Ezerféle bosszantó és rút arcunkkal szembesül a házastárs, és ehhez sok türelem és szeretet kell. Van úgy, hogy könnyű szeretni egymást, és van, hogy nehéz, Isten segítsége kell hozzá. Néha egyik pillanatról a másikra váltakoznak ezek a szakaszok. Alapvetően tehát döntés kérdése, hogy akkor is szeretni akarom a másikat.

Egyszerű kis történet szól erről: idős férfi várja a feleségét a pályaudvaron. Egy fiatalember tanúja lesz a találkozásuknak. – De nagyon hiányoztál! – mondja az idős hölgy, amikor megcsókolják egymást. – Nagyon hosszú volt ez a két nap – válaszolja a férje. A fiatalember meghatottan nézi őket, majd amikor megtudja, hogy ötven éve házasok, így szól: – Jó lenne, ha mi is így tudnánk szeretni egymást a párommal annyi év után! – Ne kívánja, hanem döntse el, fiam! – hangzott egyértelműen a férfi bölcsessége.

A szeretet gyógyszer nehéz élethelyzetekben, veszteségben, gyászban. A házasság azonban nem gyógyszer a korábban félresiklott, elrontott életünkre. A népi gondolkodás szerint: ha megházasodik a legény, majd attól megkomolyodik, és nem csak a szórakozáson fog járni az esze, abbahagyja a léhaságot. Ha bekötik a fejét a lánynak, majd kigyógyul a szerelmi csalódásából, és elfelejti az előzőt. De nem így működik. A valódi kapcsolatra meg kell érni, fel kell nőni. Meg kell ismerni, érteni magunkat, szembesülni kudarcainkkal és hiányainkkal. Két éretlen, nincstelen koldus mit adhat egymásnak? A kudarc is lehet kapcsolódási pont, de nem segít, lehúzzák egymást.

A jó házassághoz két érett és boldog ember kell, akik személyiségükben kialakult, helyes és stabil önértékeléssel rendelkeznek, kiérlelt értékrenddel bírnak, megállnak a saját lábukon, és nem a másiktól várják, hogy boldoggá tegye őket. Azok lesznek boldog házaspár, akik nem várják, hanem adják a szeretetet és boldogságot egymásnak. Hozományba. Nem elvenni, hanem adni akarnak, hogy így gazdagodjanak általa.

(folytatjuk)