Nyírbátorban ismét nyüzsögtek a reformátusok 2022 novemberének végén: a Nyírségi Református Egyházmegye immár tizedik alkalommal tartotta meg konfirmandustalálkozóját. A XV–XVI. század fordulóján épült, tartást és erőt sugárzó református templom és a magát már tíz éve reformátusnak valló Báthory Anna Általános Iskola adott helyet ennek a rendezvénynek, amelynek témája az ajtó szimbólumára épült.

Több mint négyszáz konfirmandus, sok-sok lelkipásztor, gyülekezeti munkás, iskolai dolgozó és meghívott vendég részvételével élő kövek templomává lett a református iskola tornaterme, amely évről évre fogad, befogad és visszavár bennünket. Óriási kincs, hogy ezeket az ifjakat össze lehet gyűjteni, együtt lehet tartani akárcsak pár órára is, legalább egy részüket be lehet vonni a közös éneklésbe, gondolkodásba, játékba.

S ha mindenki csak pár percre vagy órára bevonódott és átélte a Krisztus-illatú közösség érzését, örömét, akkor már megérte az a sok-sok munka, amely megelőzte és kísérte ezt a találkozót.

A helyi gyülekezet és a fenntartásában lévő oktatási intézmény dolgozói, a konfirmandusok utazását lehetővé tévő szülők, lelkészek, gyülekezeti tagok, az egyházmegye ifjúsági missziói bizottságának lelkes tagjai mind-mind tudatosan vagy egyszerűen csak felülről irányítva egy célt szolgáltak: rámutatni arra az ajtóra, amely maga Jézus Krisztus! Az ajtóra, amin/akin érdemes „átmenni”. Erről szoktunk beszélni, bizonyságot tenni, de igazából átélni érdemes!

Erre az ajtóra mutatott rá Fazakas Eszter iskolalelkész a napkezdő áhítat nyitógondolataival, László Dávid nyírturai lelkipásztor pedig a konfirmáció során feltáruló ajtó adta lehetőségének gazdagságát kibontva. Mike Sámuel baptista lelkész saját elmondása szerint tizenhárom évesen lépett át ezen az ajtón, azóta az a tapasztalata, hogy míg az Isten nélkül élő ember életpohara folyamatosan ürül, addig az Istennel élő ember pohara telik. Arra bátorította az ifjakat, hogy lépjenek át az ajtón s váljanak hitvallókká, hogy megtapasztalhassák a Krisztusban való élet ajándékát.

A zenei betétek, átmenetként a program részei között, azt a sok-sok tudatos vagy jól elrejtett görcsöt is hivatottak feloldani, amelyek már a tizenévesek lelkében is ott vannak. Ezt a szolgálatot vállalta a Mike Pál lelkipásztor által vezetett Élő kövek zenekara, amelynek a bizonyságtétele átütött néhány kemény lélekfalat. Rendkívül fontos szerepe van az oldásban a játéknak ezeken a találkozókon. Veres Péter ifjúsági referens és Hidi László (Petneháza-Laskod) lelkipásztor vezette a játékokat. Az egyik, megfigyelésen alapuló kvízjátéknak különösen nagy sikere volt.

Az ajtóval kapcsolatos egyik legfontosabb gondolatot Gaál Sándor esperes mondta el köszöntő szavaiban: vannak ajtók, amelyeket csak belülről lehet kinyitni. Ilyen a szív ajtaja is. Ki hogyan él ezzel, nyitja-e vagy zárja… rajta múlik. Jó volt élő példát is látni a belülről megnyitott ajtóra. Egy gávavencsellői fiatal, Gál Máté tett bizonyságot arról, hogyan nyitotta meg szívének ajtaját Isten hívó szava előtt. Őszintén, nyíltan tett bizonyságot arról a változásról, amely eddig végbement benne. Bízunk abban, hogy találkozunk majd vele a lelkipásztori közösségben, hiszen elhívást kapott megtérése után a lelkészi hivatásra.

„Az egyház mi vagyunk.” Hallottuk már ezt az idézetet többször, különböző forrásokból. Az egyház Krisztus teste, s ezt a testet alkotjuk mi, akik hozzá tartozunk. Azért, hogy ez a test növekedjen, erősödjön, erei életet, erőt pumpáljanak, szükség van a misszióra. Áldott legyen a neve azért, hogy miközben munkálkodik az Ige és a Lélek által, bennünket is használ országa építésében!