Lukács evangéliumában különleges helyet foglal el az úgynevezett jeruzsálemi úti beszámoló. Az evangélista ezt írja Jézusról: „Amikor pedig közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe.” (Lk 9,51) A virágvasárnapi bevonulás elbeszélését mintegy tíz fejezettel később olvassuk (Lk 19,28–40). Fontosak és jelentősek azok a találkozások, események, példázatok, amelyek a Jeruzsálembe vezető úton történtek, hangoztak el. Ezek közül számos csak Lukács feljegyzésében maradt fenn. Jézus azon elhatározásáról, hogy felmegy a szent városba, csak a harmadik evangélium számol be az idézett módon és terjedelemben. Az Úr tudatosan vállalja ezt az utolsó utat, amely a Megváltó küldetésének megkerülhetetlen része. Néhány verssel korábban, amikor Péterrel, Jánossal és Jakabbal a megdicsőülés hegyén volt, Mózes és Illés beszélt vele, „akik dicsőségben megjelenve, élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie” (Lk 9,31).

Az elhatározás után Jézus rögvest el is indult, követeket küldött maga előtt „a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni” (Lk 9,52–53). Néhány fejezettel később a farizeusok figyelmeztették Jézust Heródes szándékára, hogy meg akarja őt ölni. Erre ekként felelt: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül” (Lk 13,32–33).

A Jeruzsálembe vezető út a szenvedésig, a keresztre feszítésig, a kereszthalálig és a feltámadásig vezető út, megváltatásunk útja. Kísérjük hittel, imádsággal, reménységgel az Urat ezen az úton, amelyet értünk is vállalt!