– Nézd, Boldi bá! Megszereztem! – vágtázott be megint köszönés nélkül Menyus a hittanterembe.

– Áldás, békesség, Menyus! – mosolygott rá Boldi bácsi. – Mit szereztél meg?

– Hát ezt! – kapott elő a zsebéből egy műanyagfigurát a gyerek. A játéknak emberformája volt, de a fejéből szőrök álltak ki, a kezében meg valami felismerhetetlen dolog, lehet fegyver, de virág vagy varázspálca is.

– Aha… – szólt bizonytalanul a lelkész. – És ez micsoda?

– Hát nem tudod? – csodálkozott a gyerek. – Ő a Százerejű Happ! A legnagyobb happ a világon, amit csak szerezni lehet. Az egész happoldában nincs még egy ilyen erős! Minden más happot legyőz!

Boldi bácsi még mindig kicsit bizonytalanul nézett Menyusra.

– Jaj, hát te semmit sem tudsz! – legyintett a gyerek, és leereszkedően magyarázni kezdte.

– A katicás hipermarketben, ha valaki sok-sok pénzért vásárol, akkor kaphat egy happot. De színes zacsiba vannak csomagolva, és nem tudod ám, hogy milyen happot kapsz! Mert mindegyik más!

Van, amelyik jeget tud lövellni, a másik meg tud gyógyulni, és van olyan is, amelyik szivárványszínűvé tud változni. De ez a legerősebb happ! – rázta meg a szőrös izét Menyus. – A Százerejű, aki mindent legyőz.

– Ja, hogy a happok harcolnak egymással?

– Persze! – bólogatott Menyus. – Mi is szoktunk harcolni a happokkal a homokozóban! És akinél a Százerejű Happ van, az mindig győz.

– Akkor neked nagy szerencséd volt, hogy éppen a Százerejűt húztad ki.

– Hát, annyira nem szerencse...– fintorította el az orrát Menyus.– Mert nem a boltban kaptam, hanem elcseréltem. Odaadtam érte Reninek az összes happomat. Mind a tizenhármat. Mert tudod, Renit nem érdekli az ő harcuk, csak a hajukat szereti fésülgetni. És nagyon örült az én tizenhárom happomnak, főleg, hogy volt köztük színváltós. Én meg a Százerejűnek!

– Szóval odaadtad mindenedet ezért az egyért? – kérdezte Boldi bácsi.

– Hát persze! – bólogatott Menyus. – A Százerejű Happ mindent megér!

– Értem – bólintott a lelkész is komolyan. – Tudod-e, hogy Jézus mondott egy példázatot a happodról is?

– Tényleg? Jézusnak is volt happoldája?

– Nem, Jézusnak nem volt. De szeretett úgy beszélni, hogy könnyen megértsék, amit mond. És az emberek akkoriban is szerettek kincseket gyűjtögetni. És minél nagyobb kincset akartak szerezni. Ezért amikor megkérdezték Jézustól, hogy milyen a mennyek országa, így beszélt róla: „Hasonló az a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt” (Mt 13,44–46).

– Naná, hogy eladja mindenét! Többet ér, mint az egész mindenség, amit eddig összehappolt! Mert az a legnagyobb gyöngy mindent visz, ugye, Boldi bá?

– De visz ám! – nevetett Boldi bá. – És tudod, mi a legjobb? Menyus a fejét rázta.

– Hogy a legnagyobb kincsért nem kell leszállnunk a tenger mélyére, nem kell feltúrnunk a földet, de még happolnunk sem kell. Mert a legnagyobb kincs a mennyek országa, amit Jézus ad nekünk.