A húsvétot megelőző vasárnapot a keresztyén világ ünnepként tartja számon. Jézus földi élete során többször is volt Jeruzsálemben, virágvasárnapi bevonulás azonban csak egyszer történt. A Megváltó Betániából indult el, az Olajfák hegyén és a Kedron-patak völgyén át az Aranykapun vonult be Jeruzsálembe. Zakariás próféciája már előrevetítette a Messiás érkezését. A szamárháton érkező király elé szórt pálmaágak miatt több nyelvben is pálmaünnepnek nevezik ezt a napot. A magyarban több közép-európai nyelvvel együtt a virág szó került a nevébe.

A jeruzsálemi bevonulás napja sajátos a keresztyén megemlékezések között. Miközben az európai népek életében sok hagyomány kötődik a tavaszi ünnephez, a krisztusi bizonyságtétel olykor a háttérbe szorul. Az újjáéledő természet fölötti öröm önkéntelenül hagyományok sokaságát hozza elénk. A bibliai virágvasárnapi történet azonban az ember megváltásával kapcsolatban hordoz üzenetet. A tömeg hozsannázása a 118. zsoltár alapján a messiás-királyként fogadja Jézust. Ehhez a gondolathoz azonban sok politikai és társadalmi felhang kapcsolódott.

Sokan azt várták az érkező Megváltótól, hogy lépjen fel a római elnyomás ellen, és állítsa vissza a Dávid király korára jellemző állapotot: szabadítsa fel a népet az idegen elnyomásból. Az evangéliumokból többször is kiderül, hogy Jézus távol tartotta magát ettől a várakozástól. A virágvasárnapi bevonulással tehát nem a világot akarja megnyerni, hanem a lelkek királya kíván lenni. Az a tény, hogy szamárháton – és nem paripa által vontatott díszes szekéren – érkezik, már előrevetíti mindezt. A bevonulás után pedig a templomba vezet az útja, amelyet megtisztít az árusoktól és a pénzváltóktól. Érkezésének célja tehát nem a társadalmi helyzet megváltoztatása volt, hanem a lelkek megtisztítása és a nagypénteki kereszt által a megváltás.