„Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)

Ismét nagypénteket és húsvétot ünnepelhettünk – Isten kegyelméből. Az a reménységem, hogy ebben az ünnepkörben is voltak, akik újonnan születtek református egyházunkban.

Valójában minden gyülekezet kisebb vagy nagyobb szülőotthon. Legalábbis ezért hozta létre az élet Ura. Mégis megtörténik, hogy évek, sőt évtizedek múlnak el anélkül, hogy egyik-másik református gyülekezetben újjászületne valaki is. Megdöbbentett, amikor Budapesten az egyik lelkipásztor nyíltan kijelentette: – Ha én a megtérés, újjászületés Igéit hirdetem, ki fog ürülni a templomunk. Erre azt feleltem neki: – A miénk, a Fasor így telt meg. Igaz, hogy 1995-ben, amikor ezzel az alapüzenettel megkezdtem a szolgálatomat, számos addigi egyháztag elhagyta a templomunkat. Ezeket az Igéket nem akarták hallgatni. De hamarosan felfigyeltek rá mások, évek során sok-sok kívülálló, hogy Jézus Krisztus újjászülő evangéliuma ma is működik: házasságok újultak meg, szenvedélyekből szabadultak emberek. Olyanok is betaláltak a templomba, akik azelőtt ilyen helyekre nem jártak, nem nevelkedtek vallásos közegben. Ébredés támadt, néhány év alatt megtelt a templomunk.

Mennyire elcsodálkoznánk, ha egy kórház szülőosztályán egyetlen gyermek sem születne évtizeden át! Bizonyára megkérdeznénk: biztosan betölti a rendeltetését ez a kórházi osztály?