Születése idején családja nagy megpróbáltatáson ment keresztül.

Édesapám sokáig a szamosújvári börtön rabja volt, vallási izgatás címén, koncepciós per alapján tizenkét évre ítélték. Én három hónappal az ő letartóztatása után jöttem a világra, szellemi épségemet édesanyám erős hitének köszönhetem, aki kétkezi munkával tartott el engem és testvéremet.

Édesapánk 1964-ben szabadult amnesztiával, először hatéves koromban találkoztam vele. Börtönből való szabadulását követően szüleim a kalotaszegi Magyarókerekére kerültek, ahol édesapám húsz évet szolgált lelkipásztorként.

Az előzmények ellenére egyértelmű volt, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ön is lelkipásztor lesz?

Igen, bár az iskolában az osztályfőnököm mindenáron a színi pályára akart irányítani, mert abban az időben a teológiát megvetették, a lelkipásztori pályát lenézték, jövő nélküli hivatásként kezelték. Bár nagyon szerettem előadni, szerepelni, mégsem vonzott a színészi pálya, így visszatekintve rendkívül örülök, hogy nem színész, hanem lelkipásztor lettem.

Hosszú ideig börtönlelkészként is szolgált. Milyen tapasztalatokat szerzett, hogyan befolyásolta ez az igehirdetési szolgálatát?

Börtönmissziós munkám során rengeteg emberrel találkoztam, különös életsorsok elevenedtek meg előttem, jobban megismertem az emberi élet és bűn mélységeit. Ezek nyomán sok életpéldát tudtam gyülekezeti igehirdetéseimben felhasználni. Mindig szakítok időt arra, hogy a fiatalokat intsem: vigyázzanak a káros szenvedélyekkel, nagy ívben kerüljenek el bizonyos helyeket (diszkó, kocsma). Ugyanakkor hangsúlyozom, milyen meghatározó a jó közösség (ifjúsági órák, gyülekezeti alkalmak) a bűnmegelőzésben. Hiszem, hogy igehirdetési szolgálataim által voltak olyan elítéltek, akiknek megváltozott az életük, s nem jutottak újra börtönbe. Abban is reménykedem, hogy némelyeket Krisztushoz tudtam vezetni, velük remélhetőleg Isten országában újra találkozom.

Mintegy három évtizede szerkeszti az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja, az Üzenet igei rovatát. Mit jelent önnek az írás?

Szeretek alkotni, örülök minden egyes gondolatnak, sornak. Jólesik, hogy írásaimra, könyveimre, blogomra rengeteg értékes visszajelzést kapok. Főleg annak örvendek, hogy írásaimmal lelkésztársaimat is ihletem, segítem az igehirdetésekre való felkészülésük során. Életem fontos részének tekintem az írást, hálás vagyok, hogy tudok hagyni valamit az utókorra.

Több áhítatoskönyve, prédikációskötete is megjelent, ezeket evangelizációs útjai alkalmával be is mutatja. Milyen vidékeken járt, milyen élményekkel gazdagodott?

A Kárpát-medence minden részén hirdettem az Igét, sőt Hollandiában is számos gyülekezetben prédikáltam, tartottam előadásokat. Szép élményekkel gazdagodtam, embereket, sorsokat ismertem meg, láthattam Isten csodálatos munkáját emberi életekben. Könyveim tizenkétezer példányban keltek el, eljutottak az Egyesült Államokba, sőt Ausztráliába is. Örülök, hogy ezek a kiadványok is segítenek népem növekedésében mind hitben, mind ismeretben.

Több évtizedes marosvásárhelyi szolgálat után idén nyáron nyugdíjba vonul. Hogyan készül erre?

Egyrészt hálás vagyok, hogy negyven éven keresztül három gyülekezetben hirdethettem az Igét, építhettem Isten országát. Ahogy mondani szoktam: egy pici téglácskát én is elhelyezhettem abban. Örülök annak is, hogy az adminisztratív feladatoktól mentesülve nyártól kezdve valóban azt tehetem, amit szeretek: ahol felkérnek, szívesen hirdetem Isten Igéjét, evangelizációs heteken vehetek majd részt, előadásokat tartok, illetve szeretnék még sokat írni. Remélem, hogy unokáimmal, családommal is több időt töltök ezután.