– Jaj, Boldi bá! Olyan jót kirándultunk a hétvégén! – futott oda a lelkészhez Menyus még a hittanfoglalkozás előtt.

– Tényleg? És merre jártatok?

– Csuda izgalmas helyen! Felmentünk az Égbevári-kilátóra! Az egy naaagy hegy tetején van, és nem is lehet kocsival felmenni, csak gyalog! Apa azt hitte, hogy kocsival is felérünk, mert a GPS jelzett egy utat, de az nem vezetett sehova. Csak kanyarogtunk összevissza, de egyre messzebb kerültünk a kilátótól. És akkor anya azt mondta, hogy jó, akkor tervezzünk újra. Vegyük elő a turistatérképet, és nézzük meg, hogy lehet feljutni. Szóval visszamentünk a hegy lábához, és megkerestük a turistajelzést. Egészen keskeny kis ösvényt találtunk, ami meredek is volt, meg minden, szóval apa azt javasolta, hogy hagyjuk a cuccainkat a kocsiban, mert nehéz lesz az út. És tényleg. Olyan meredek emelkedők voltak, hogy csak na, meg csúszós kövek, nagy sziklák, meg minden. Szóval kemény munka volt ám oda felmászni! Szerintem nem tudja mindenki megcsinálni! – húzta ki magát büszkén Menyus.

– Ügyes vagy, hogy végigcsináltad!

– Ugye? - vigyorgott büszkén a gyerek, aztán hozzátette. – Azért egyedül nem ment volna. Ha apa nem segít, nem értem volna fel a hegy tetejére. De fogta erősen a kezemet, és segített mindenhol, ahol kellett. Mondjuk, amikor átkeltünk a patakon, akkor apa csak átugrott rajta, de én nem tudtam, úgyhogy visszajött értem, és átvitt a karjában. Nem foglalkozott vele, hogy vizes lett a bakancsa.

– Csak azzal, hogy te biztonságban legyél – vetette közbe a lelkész.

– Igen – bólogatott Menyus. – Mindig előttem ment, elhajtotta az ágakat, megmutatta, hogy hova lépjek. És amikor visszafelé elfáradtam, de nagyon, akkor felvett a nyakába. Mert az én apukám ilyen erős!

– És megérte felmenni? Mit láttatok?

– Ó, mindent! Mindent! Az összes hegyet, a dombokat! De elláttunk a szomszédos városig is. Meg a felhők az égen. Hát, Boldi bá! Tényleg nagyon gyönyörű volt!

– Akkor megérte a keskeny utat választani, ugye?

– Persze! Az a kocsiút, ahova a GPS vitt, nem vezetett sehova.

– Erről ír a Biblia is. Hogy két út áll az ember előtt. A szélesen könnyű haladni, de nem biztos, hogy jó irányba visz. Mert a könnyen szerzett dolgok könnyen el is vesznek. És van a keskeny út, amelyik nehéz, amelyiken sokkal nehezebb végigmenni, de az örök életre vezet. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják (Mt7,13–14).

– De mi megtaláltuk, Boldi bá! Megtaláltuk! És végig is mentünk rajta.