Napjaink során számtalan döntést hozunk, ezek közül jó néhány nem is tudatos, mégis vannak, amelyek kiemelkednek a többi közül. Életünk egy-egy útelágazásához érve a sorsfordító elhatározások feladják a leckét. Mindegyiknek az adja a nehézségét, hogy nem ismerjük, mi vár ránk. Az emberiség története során sokféle módon próbálta befolyásolni a jövőt, vagy legalább megtudakolni, hogy milyen kimenetre számíthat egy-egy eseménysor elindításakor. Az ókortól ismerős az a mód, ahogy egy-egy családfő vagy király eldöntötte a vitás kérdéseket, vagy amikor próféta mutatta meg a helyes utat. A Bibliából is ismerünk olyan történeteket, amikor a nép zavarba esett, és sorshúzással próbálta kideríteni, vajon mi lehet Isten akarata az adott helyzetben (1Sám 14,41–42; Jón 1,7;

ApCsel 1,21–26). Mára a tudományos jövőkutatástól az ezoterikus horoszkópokig széles a paletta, de ha a személyes életünk meghatározó lépéseiről van szó, sokszor tanácstalanok vagyunk.

A könnyebb helyzet az, amikor jó és rossz közül kell választanunk, vagy egyértelmű, mennyivel jobb az egyik választásunk kimenete a másiknál. A nehéz döntések éppen attól azok, hogy a mérleg nyelve nem billen egyik vagy másik irányba, hanem közel van egymáshoz a két lehetséges következmény. Akár abban, hogy mindegyik kívánatos és pozitív, akár abban, hogy mindkettő egyformán komplex: bármelyiknek az eredménye tartalmaz jó és rossz dolgokat is.

Döntéseink vagy épp nem döntéseink miatti sodródásaink mintázatokat rajzolnak ki életünkben, amelyek mögött felsejlenek az értékeink, az értékrendünk. Ezek olyan alapvető meggyőződések, amelyek az emberi élet végső céljaira vagy az életvitelre vonatkozó választásainkat tükrözik. Az életben vannak vallott és követett értékeink. A vallottak azok, amelyeket – amikor megkérdeznek minket és elgondolkozunk rajtuk – elvben fontosnak tartunk. A követett értékek ezekhez képest pedig azok, amelyeket az életvitelünk igazol. A kettő között lehet távolság, de ez a távolság egyben lehetőség is. Vallott értékeink válhatnak ebben iránytűvé számunkra: erre láthatjuk a fejlődési lehetőséget, növekedési potenciált, amelyhez fel kellene nőni. Ha megvan a bátorságunk, hogy vallott elveink szerint éljünk – még ha nem érjük is el azt, amit megálmodtunk magunkról –, érdekes dolog történik, ugyanis menet közben döntéseink visszahatnak ránk. Így az élet nem csupán kiszámíthatatlan sodródás a környezetünk elvárásai szerint, hanem tudatos, személyes választások eredménye is.