Menyus történetei a példázatokról

Menyus bánatosan üldögélt az egész gyerek-istentisztelet alatt. Nem izgett, nem mozgott, nem tett fel ezer kérdést, és még Tildát sem piszkálta. Bogi néni meg is kérdezte tőle a foglalkozás után:

– Mondd csak, Menyus, nincs valami baj?

– Áááá… Nincs… Semmi – kezdte Menyus. – Csak én olyan szerencsétlen vagyok…

– Ugyan, miért lennél te szerencsétlen?

– Mert mindenkinek van száz Happja. Ezer. Nekem meg egy sincs.

– Ó, az borzasztó rossz lehet – bólogatott együttérzően Bogi néni, mert tudta, hogy mostanában a gyerekek a Happokat gyűjtik, ezeket a hosszú hajú, fura kis figurákat, amiket ajándékban lehet kapni a katicás szupermarketben, és mindegyiknek van valami szuperképessége. – De azért nem hiszem, hogy másnak száz van. Meg ezer.

– Jó, nem… De sok. Ákosnak annyi van, hogy egy polcot tele tud rakni velük. És van közöttük szupergyors meg falramászós is. Jocónak van egy olyan, ami akkorára tudja nyitni a száját, hogy hamm… bármit bekap. Meg van egy, aminek négy keze van. Egy másiknak meg teknőspáncélja. Abból van neki három is. Mondtam neki, hogy milyen jó lenne nekem is egy ilyen teknőcös, de nem adta nekem. De mindegy is. Mert leginkább a Reni Happjait irigylem. Rengeteg Happja van. Szuper Happok. Jobbak az Ákos Happjainál, de még a Jocó négykezű Happjánál is sokkal-sokkal jobbak.

– Tényleg? És milyen Happjai vannak Reninek?

– Ó, csodásak – szólt Menyus bánatosan. – Van olyan, ami jeget tud lövellni. Meg töri is a jeget. Csak így csinál, hogy viauuuu, és már meg is tört minden jeget. A másik meg a tűzokádó! Ó, hát az olyan csodálatos! Csak összedörzsöli a kezét, és már kész a tűzgömb! Azzal lehet csak harcolni igazán. Aztán meg a sebezhetetlen! Az ér csak sokat! Mert az mindig meggyógyul! Én nem is értem, miért kell Reninek ekkora Happsereg! Mert tudod, nem is harcol velük soha! Csak a hajukat fésülgeti. A szivárványos, az még rendben van. Az jól jöhet neki. Mert az igazából, amikor először meglátod, semmi különös. Ilyen koszos szürke színe van. De ha beleszorítod a tenyeredbe, elkezd változni a színe! Először kék lesz, azután zöld, sárga, narancs és végül piros! Na, azt elhiszem, hogy fontos lehet Reninek! De a többi?!

– Menyus, te irigyled a barátaidtól a Happokat?

– Persze! Főleg a Reni Happseregét!

– De hisz Reni a legjobb barátod, nem? És akit szeretünk, arra nem irigykedünk!

– Pedig én irigylem! Nagyon is! Mert nemrég még az összes Happ az enyém volt.

– Ezt nem értem…

– Hát az úgy volt, hogy elcseréltem az összes Happomat a Reni százerejű Happjára. Mert a százerejű mindent legyőz. A jegeset, a tüzeset, a gyógyulósat. Mindent. És azt gondoltam, hogyha enyém lesz a százerejű Happ, akkor majd milyen jókat fogok játszani. De egy Happal nem lehet igazán jól játszani. Úgyhogy tegnap a játszón vissza akartam venni Renitől a Happjaimat, de nem adta. Azt mondta, hogy elcseréltük, most már mind az övé.

– Igaza is van…

– Tudom… De olyan jó lenne velük játszani…

– Szerintem ha megkéred Renit, biztos játszik veled a Happjaival. Mert Reni szeret téged. És tudod, a szeretet nem irigykedik (1Kor13,4).

– Ööö… tudom. És én sem – nyögte Menyus. – Csak a Happok. Azokat nagyon sajnálom.