A helyén mondott, élettel teli szó legyen a legnagyobb kincsünk, Uram! Beszélni tudunk mi, keresztyének, ontjuk a szavakat mi, lelkészek, de ha mindennek annyi eredménye lenne, mint amennyit beszélünk, valószínű előrébb tartanánk… Bocsáss meg, ha üresek a szavaink, bocsáss meg, ha képmutatóak a szavaink, bocsáss meg, ha bár tudjuk, mit kellene mondani, mégsem azt mondjuk! Bocsáss meg, ha bár tudjuk, mit nem kellene mondani, mégis azt mondjuk! Bocsáss meg, ha a szavak bősége a belső békesség hiányát hivatott elfedni, bocsáss meg, ha szavaink csak másra terhelnek bűntudatot, de magunkra sosem! De kimondhatatlan hála van bennünk azokért a megtapasztalásokért, amikor egy-egy szavunk gyógyító erő lett másoknak, amikor a helyén mondott, hiteles szavunk új reményt adott a megfáradtaknak. Urunk, taníts jól bánni a szavainkkal!

Ámen.