A gyerek-istentisztelet után a gyülekezeti teremben felcsendült a gyerekek éneke:

„Jót kívánunk ma neked, e napon, szép napon, legyen áldott életed, gazdagon!”

Menyus boldogan húzta ki magát. Mert most neki énekeltek, őt köszöntötték a többiek.

– És akkor most jöjjön a torta! – kiáltotta. – És tadaaam! Van rajta tűzijáték is! Meggyújtod őket, Bogi néni?

– Meg, persze. És a gyertyákat is. Aztán meg el is fújhatod mindet.

Menyus már ugrott is, és egy lélegzetvétellel elfújta mind a hat gyertyát. Bogi néni felvágta a tortát, és mindenki kapott egy kis szeletet.

– Gyere, Menyus, egyél te is! – hívta Tilda, de Menyus megrázta a fejét.

– Nem! Mert most jön a meglepetéééés! – kiáltotta, és Bogi néni segítségével összeszereltek egy nagy autópályát a terem közepére.

– Nézzétek! Ezt kaptam szülinapomra! És most mindenki kipróbálhatja! – kiáltotta lelkesen, és egy dobozból egy csomó matchboxot borított ki. Nem kellett a gyerekeket biztatni! Azonnal elkezdődött az autóversenyzés.

– Nagyon jó ötlet volt, hogy behoztad az ajándékodat, és mindenki játszhatott vele! – dicsérte meg Bogi néni Menyust, amikor véget ért a játék, és már pakoltak össze. – Így mindenki veled ünnepelhetett.

– Ugye? – lelkesedett Menyus. – Olyan jót játszottunk! Sokkal jobbat, mint Roli szülinapján.

– Hogy jön ide Roli szülinapja? – kérdezte csodálkozva Bogi néni.

– Hát úgy, hogy Roli is autópályát kapott a szülinapjára! De ő nem engedett vele senkit se játszani.

– Tényleg? Ez nem volt szép dolog.

– Hát nem – kotyogott bele Tilda is. – Te is ott voltál?

– Nem! – rázta a fejét a kislány. – Engem nem hívott meg. Csak a játszón egyfolytában dicsekedett! Hogy milyen hatalmas tortát kapott, és hogy mekkora tűzijáték volt rajta. Meg hogy ő tudja a legmagasabbra irányítani a drónt. Mert azt is kapott. És hogy a versenypályán az ő kocsija hajt a leggyorsabban.

– Áááá – legyintett Menyus –, nem is volt verseny, mert senkit sem engedett a közelébe! Az ő autója ment egyedül körbe-körbe a pályán. Csak azért engedett oda minket, hogy szurkoljunk neki! Meg hogy éljenezzük. Annyira undok volt!

– Még a játszón is ezt csinálta! Azt mondta, hogy ő a szülinapos – szólt Tilda –, és mindenkinek őt kell ünnepelni. Mert most minden róla szól.

– És ünnepeltétek? – kérdezte Bogi néni.

– A játszón? – kérdezte Tilda. – Dehogyis!

– És a szülinapi bulin? – fordult Menyushoz Bogi néni.

– Egy darabig. De aztán mindenki elég gyorsan hazament. Mert totál unalmas volt az egész délután! Akkor határoztam el, hogy én másmilyen szülinapot akarok! – magyarázta Menyus. – Olyat, amin mindenki örül, és mindenki ünnepel. És mindenki játszik, meg mindenki boldog. Ezért kértem anyáéktól én is autópályát, amit be is hoztam.

– És milyen jól tetted, Menyus! – simogatta meg a kisfiú fejét Bogi néni. – Mert bizony, ha valakit szeretünk, akkor azzal megosztjuk, amink van. Mert a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

– Mi az, hogy kérkedik? Meg fuvalkodik? Felfújja magát, mint a béka? – kérdezte Tilda.

– Olyasmi. Azt jelenti, hogy ha szeretünk valakit, akkor nem dicsekszünk előtte. Még akkor sem, ha éppen most van a szülinapunk!

– Hanem ünnepelünk! Közösen! – vágta rá Menyus boldogan.