Kis túlzással a fél világot lázban tartotta június közepén az 1912-ben elsüllyedt luxus-óceánjáró, a legendás Titanic roncsaihoz lemerülő búvárhajó eltűnése. A hangzatos Titan névre keresztelt mini-tengeralattjárón öt ember tartózkodott: gazdag turisták, köztük a mélytengeri expedíciókra szakosodott amerikai magáncég tulajdonosa, egyben vezérigazgatója. A megmentésükre igyekvő keresőhajók napokon át nem találták meg a merülőhajót, közben pedig nagyon sokan reménykedtek, szurkoltak vagy imádkoztak a sikerükért. Azonban négy nap múlva kiderült, hogy a Titan nem juthatott le a Titanic majd’ négyezer méter mélységben nyugvó maradványaihoz, már a merülés közben összeroppant, szétrobbant és a benne levőkkel együtt milliónyi darabra hullott az Atlanti-óceán víztömegének iszonyú nyomása következtében.

A mélytengeri kutató- és turisztikai vállalat búvárhajóját elvileg négyezer méteres merülési mélységre tervezték, de időközben kiderült, hogy több biztonsági kifogás is felmerült vele szemben, sőt egyes szakértők alkalmatlan tákolmánynak nevezték. Ezért is érthetetlen, hogy az öt férfi miért vállalt ekkora kockázatot. Kíváncsiságból? Extrém kalandvágyból? Netán öntelt kivagyiságból? Vagy mérhetetlen becsvágyból? A dicsőség, a világhír hajszolásából? A sokkoló történetben talán az a legmegdöbbentőbb, hogy a hullámsírba veszett luxusturisták között volt egy 19 éves fiú is, aki a Titanic roncsainál szeretett volna világrekordot felállítani a Rubik-kocka kirakásával, s apja kamerát is vitt magával, hogy az óceán mélyén megörökítse a nagy pillanatot!

A szörnyű tragédia körülményeit és okait nyilván még sokáig vizsgálják, elemzik. Némelyek arra figyelmeztettek, hogy az extrém kalandok luxusüzletága egyre több hipergazdag embert csábít, nemcsak a tenger fenekére, hanem a világ más, legeldugottabb és legveszélyesebb szegleteibe, például az Antarktiszra, sőt már a világűr peremére is szerveznek turistajáratokat. Ugyanis dinamikusan növekszik irántuk az érdeklődés és a fizetőképes kereslet.

Azt hiszem, e jelenség – hasonlóképpen a Titanic-hoz alámerülő öt turista tragédiája – mögött egy gyakori emberi tulajdonság rejtőzik, amelyet az ókori görögök úgy neveztek: hübrisz. Ezt magyarul leginkább a gőg, dölyf, elbizakodottság, önteltség, önhittség szóval szokás emlegetni. A görög mitológiában az isteni törvényekkel szembeszálló emberi engedetlenség, elbizakodottság, illetve az isteni, emberi vagy természeti korlátok átlépése volt a hübrisz gyakori megnyilvánulása, amit a büntető igazság istennője, Nemeszisz torolt meg.