ELBIZONYTALANODÁS

Mit jelent férfiként élni és működni? Mikor lesz egy fiúból férfi? Hogyan lehet célt és értelmet találni a fejük felett összecsapó, nemi kérdésekkel teletűzdelt médiaüzenetek tengerében? Mik a kérdés legvitatottabb pontjai, és hol helyezkednek el a törésvonalak? A társadalmak hosszú évek óta kísérleteznek az emberi lét legalapvetőbb valóságainak újraértelmezésével. A korlátlan önkifejezésbe és a személyes autonómia szüntelen hangsúlyozásába belefásult gondolkozás rutinszerűen figyelmen kívül hagyta a lényeg meghatározását: hogy mit jelent férfiként vagy nőként élni. A férfiak érdekeinek alacsonyabb szintű megbecsülése és az őket lassan, de folyamatosan elbizonytalanító korszellem hatásosnak bizonyult, leginkább a fiatalabb korú férfiak körében. A társadalmi trendek vizsgálata során nem lehet nem észrevenni, hogy mostanra a fiúk és a férfiak világszerte nehézségekkel küzdenek.

KÜSZKÖDNEK AZ ISKOLÁBAN

A Világbank 2022 februárjában publikált jelentése szerint a magas jövedelmű országokban évfolyamtól és tantárgytól függetlenül a fiúk alulteljesítenek az iskolában a lányokhoz képest, és egyre kevésbé képviseltetik magukat a felsőoktatásban. Ez olyan jelenség, amelyet évtizedek óta számos fejlett ország szakirodalma elismer, és mostanában egyre inkább megfigyelhető a közepes jövedelmű országok körében is. Az Egyesült Államokban a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Center for Disease Control and Prevention) megállapította, hogy a fiúknál kétszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavart, mint a lányoknál, és a középiskola befejezésének valószínűsége is sokkal alacsonyabb.

Sajnos a helyzet mit sem változik a felnőttkor küszöbén. 1982-ben a tengerentúlon a férfiak és a nők még egyenlő arányban látogatták a felsőoktatási intézményeket, mára a férfiak az egyetemisták mindössze 40,5 százalékát teszik ki, és diplomaszerző kedvük is elmarad a lányokétól. A doktori iskolákban a nők még az olyan hagyományosan férfias képzéseken is megelőzik az egykor erősebb nemet, mint a jogi és az orvosi egyetem. A statisztikák szerint a fiúk javarészt kimaradnának az iskolából, nem állnának munkába, és életük hátralévő részét pornófilmnézéssel, drogozással és videójátékokkal töltenék, miközben az édesanyjuk mos rájuk.

KÜSZKÖDNEK A MUNKA VILÁGÁBAN

Jelenleg a középiskolai végzettséggel rendelkező amerikai férfiak közül minden harmadik – ez hazánk teljes népességével megegyező nagyságrend – munkanélküli. A legnagyobb mértékben a 25 és 34 év közötti fiatal férfiak körében csökken a foglalkoztatottság. A férfiak aránya a munkaerőpiacon az 1967-es 97 százalékról mára 88 százalékra csökkent. Ez a tendencia ötven éve folyamatosan fennáll, függetlenül a változó piaci feltételektől, a gazdasági recesszióktól vagy a munkanélküliségi rátáktól.

Azok a férfiak, akik 1983-ban léptek be a munkaerőpiacra, életük során reálértéken körülbelül tíz százalékkal kevesebbet fognak keresni, mint azok, akik egy generációval korábban kezdtek dolgozni. Ugyanebben az időszakban a nők keresete harminchárom százalékkal nőtt. A középosztálybeli amerikai családok 1970 óta tapasztalt jövedelemnövekedése szinte teljes egészében a nőknek köszönhető, noha a férfiak teljesítménye – a nőkével együtt – az egészséges társadalom feltétele lenne. A 18 és 34 év közötti amerikai férfiak közül ma már többen élnek a szüleikkel, mint önálló háztartásban.