Új év elején sok jókívánság után vagyunk. Jézus a hegyi beszédben ezt kívánja: „legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). Az e heti igeszakaszban olvassuk, hogy ez az intelem mennyire aktuális volt abban az időben is. „De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét” (Lk 11,42). A menta és a kapor a két legértéktelenebb növény volt, az évelő menta a gyökeréről nő újra, a kapor ősszel elhullajtott magjáról szaporodik. A farizeusok is tökéletesek akartak lenni, ezért adtak tizedet a félig gyomnak tartott növényekből is, de közben elfelejtkeztek a legfontosabbról, a szeretet kettős nagy parancsáról: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«” (Mt 22,37–39)

Ne törjünk könnyelműen pálcát felettük. Sokszor hallottuk, hogy „jónak lenni jó”. Könnyebb-e felhívni az adományvonalat, vagy a számlánkról adományt küldeni az afrikaiaknak, akiket nem látunk, mint szeretettel fordulni azokhoz, akiket talán túl sokszor látunk, mert egy fedél alatt élünk, aki sietősen elibénk áll a sorban, vagy a lábunkra lép a buszon?

Újévkor sokan tesznek fogadalmakat, mert jobbak akarnak lenni, mint az előző évben. Ez lehet az alázat jele is, ha arra reagálnak, hogy a múlt évben nem voltak tökéletesek. Az újszövetségi görög nyelvben a tökéletest jelentő teleiosz szó a cél, vég jelentésű telosz szóból jön. Tökéletes az, aki nem végez félmunkát. Ha hűséget fogadtál, légy hűséges! Ha megbocsájtasz, felejtsd is el! A szeretetben ne állj meg! Ez egy-egy lépés a tökéletes Isten felé. Így kérhetünk tőle áldást az új évre.