Oltalmunk és várunk vagy, Istenünk, benned bízunk! – mondjuk a Felséges rejtekében lakozva, a Mindenható árnyékába húzódva. Mert a te menedékedben valóban megnyugszik a lelkünk, lehullanak félelmünk bilincsei, és úgy érezzük, végre tudunk levegőt venni a hosszú, fojtogató aggodalmak után. Időnként járhatatlanul nehéz ez a világ nekünk, Istenünk! A veszteségek fájdalma, a gyász kegyetlensége bénulttá és tehetetlenné tesz bennünket. Sokszor nem értjük, hova tűnik az a lelki békesség és öröm az életünkből, amit a te közelséged jelent számunkra. Miért engedjük, hogy a ránk nehezedő próbák és kísértések sötétsége beszippantsa a gondolatainkat? Segíts, Urunk, hogy még a nagy fájdalmak közepette is lássuk a te feltámadásod reménységét!

Ámen!