A Timóteusnak szóló intelem még a majd bekövetkező időszakról beszél: „…lesz idő, mikor az igaz tanítást nem kedvelik, inkább a mondákra hajlanak.” (2Tim 4,1–5) Ma már jelen időben igaz mindez. Olyan korban élünk, amikor a gondolat és a vélemény szabadsága felülír mindent. Mint az édességboltba beszabadult gyermek, úgy kapkod a mai ember a tévécsatornák, az internetes hírek között. A mai, magát modernnek nevező világban az emberek inkább fogékonyak a mesékre és a mendemondákra.

A korábbi felekezeti ellentétek lassan elsimulnak a Krisztus-hit egységében, de az egyházak között új törésvonal látszik kialakulni. Vannak, amelyek ragaszkodnak a Szentírás tanításaihoz, és vannak, amelyek engednek a mindent kritizáló korszellemnek, amely az emberi szabadságjogokra hivatkozva kétségbe vonja a teremtés rendjét. Évezredek óta bevált dolgok helyett új dolgokat erőltet. Mindez nem egyéb, mint a teremtés rendje elleni lázadás, amikor azt halljuk, hogy nincs szükség a férfi és nő kapcsolatára, keressünk más szerepeket és kategóriákat. Mintha azt mondanák, nem jól van ez a világ megteremtve, majd mi jobbat hozunk létre, jobbat, mint a Teremtő. Nem kell a hűség, nem kell a család. Aki nem igazodik ehhez, arra könnyű rásütni a maradiság bélyegét. Sokaknak tetszik ez, mert az ember jóságáról beszélnek, és ezt jó hallani. Nem kell Istenre figyelni, majd magunk megoldunk mindent. A múlt évszázad is tele volt világot megváltani akaró, földön mennyországot ígérő hamis tanításokkal, és tudjuk, mi lett ezekből. Hálásak lehetünk, hogy szól Isten Igéje, hallhatjuk, olvashatjuk naponként otthon is.

Hitvallásaink is megmutatják, mi az igaz tanítás, amely szerint generációk éltek, és boldogak voltak. Ma is érvényes a Timóteusnak szóló intelem: „Te azonban légy józan mindenben!” (2Tim 4,5)