... nélküli párkapcsolatokat az esetlegesség, a pillanatnyi hangulat irányítja, pontosabban hagyja hánykolódni bizonytalanságban. Ha nem megy nekünk együtt, legfeljebb elválunk, váltunk, megpróbáljuk mással. Lazán, hiszen mások is válnak és váltanak, közben elnyomjuk magunkban a csalódottság keserű érzését, mert arról már nem beszélnek mások sem. Azt gondoljuk, szinte törvényszerű, ha már a szülők vagy nagyszülők is elváltak. Kibeszéletlen fájdalmakat, sebesüléseket adunk és kapunk, azután esetleg fejest ugrunk egy következő kapcsolatba. Megállapodunk, vagy megalkuszunk, vagy jön a következő próbálkozás.

Az elköteleződés olyan döntés, amellyel egészen új szintre emeljük a társkapcsolatunkat. Téged választottalak, és mindenki más kizárva. Neked adom magam egészen, testestől-lelkestől és visszavonhatatlanul. Ennek nyilvános és kölcsönös megvallása az esküvő, amelyen a református egyház szertartása szerint a vőlegény és a menyasszony esküt tesz Isten és a gyülekezet színe előtt. Esküvői igehirdetéseken szoktunk hallani az Énekek énekéből igeszakaszokat és ahhoz fűződő magyarázatokat. Különösen kiemelkedik az a gyönyörű kérés, amely a napokban volt ajánlott a Bibliaolvasó Kalauzunk szerint: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja” (8.6).

Bátorság kell ahhoz, hogy ezt kérje valaki a társától, de ahhoz is, hogy a társ ezt teljesítse. Igaz, ma már mindennapos feladat pecsétet tenni egy okiratra és aláírni. Felelősségvállalást ugyan jelent, hogy ami benne van, azért az aláírót számon lehet kérni – de a pecsét nem fáj. Akkor, amikor ez az ének született, még kínos és fájdalmas eljárás volt (ha szó szerint vesszük) az elpecsételés. A különböző alakú és formájú pecsét (amelyet nyakba akasztva is hordtak, a szívük fölött őrizve) fájdalmat okozó eszköz volt, ha ráégették az ember karjára, homlokára (leginkább rabszolgák esetében). Izzó parázson hevítették, gyakran úgy égették bele hivatalos iratokba, tárgyakba a tulajdonosa nevét és emblémáját. Pecsét a szíven a házassági szövetség szép szimbóluma. Isten tulajdonai vagyunk, és azon belül szabadon rendelkezünk az életünkről.

Isten képét és méltóságát hordozzuk, és szabad akaratunkból önként adhatjuk magunkat egy ügynek, egy hivatásnak, egy társnak és családnak. Elköteleződünk, hogy kitartunk a viharok, kudarcok vagy kísértések idején. Akkor erős a szerelem és a szeretet, ha az Úr lángja hevíti, táplálja.