Heves vármegyéből származik. Milyen szálak kötik a kálvinista Rómához? Mit tart szellemileg vonzónak benne? Mi tartja negyedszázada a katolikus oktatót Szabó Magda híres református iskolájában?

Egerben születtem, Debrecenben ismertem meg feleségemet, két gyermekünk édesanyját, ide nősültem. A várossal való viszonyomat a családi kötődések mellett több ezer tanítvány oktatása, nevelése, megismerése jótékonyan befolyásolta, mindennapos ténykedéseimet, érzéseimet barátságossá tette, színesítette. A kálvinista Rómából valódi példaképeket is érdemes választani. Programgazdagsága mindig elbűvölt. Számomra örökös kulturális főváros és természettudományos paradicsom.

Lenyűgöző élmény például az Agóra Tudományos Élményközpont interaktív természettudományos játszóháza, amely városi programok színesítésére nemegyszer kitelepül különböző pontokra. Debrecenbe költözésünk után egy ideig óraadóként tanítottam katolikus iskolában is, és valóban csaknem negyedszázada vagyok a Dóczy tanára. Mindkét helyen jó érzésű, jó családi hátterű, motivált gyerekekkel találkoztam. A tanítás lelki ügy – a szív legalább annyi szerepet kap benne, mint a ráció. Az évtizedek alatt megannyi nemesítő emberi, szakmai kapcsolódással lettem itt gazdagabb. A Dóczyból tapasztalataim szerint nemcsak erőt, de ihletet is lehet meríteni. Rengeteg értékes diák végez nálunk.

Számos tanítványa ért el kiemelkedő eredményeket országos és nemzetközi fizikaversenyeken. Kérem, említsen néhány nevet azok közül, akikre különösen büszke!

Büszkeséggel tölt el, hogy csak a Dóczyból tizenhét OKTV-döntőst és tíz – fizikai és csillagászati – diákolimpikont, valamint a KöMaL (Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok) fizikai pontversenyeire csaknem száz díjazottat neveltem ki. Eredményeikkel méltán öregbítették iskolánk, sőt a város, a régió hírnevét is. Nyíri Dávid és Csathó Botond is kétszer jutott be az OKTV döntőjébe: előbbi elméleti matematikus, utóbbi villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) oktatója. OKTV-döntős volt Békési Ábel is, most az említett régi diákom, Csathó Botond tanítványa a BME-n... Szolnoki Lénárd kétszeres nemzetközi fizikai diákolimpikon – bronz- és ezüstérmes –, az OKTV kétszeres döntőse, egyszer győztese is, az Eötvös-versenyt is megnyerte, ma fizikus. Elek Péter háromszoros OKTV-döntős, ő is nyert Eötvös-versenyt, kétszeres bronzérmes diákolimpikon, ma az ELTE fizikushallgatója. Kertész Balázs kétszeres OKTV-döntős, az Eötvös-verseny ezüstérmese, a Nemzetközi Csillagászati Diákolimpia háromszoros résztvevője, egyszeres fizikai diákolimpikon. Kétszeres OKTV-döntős Bartók Imre, a BME hallgatója, és egyszeres döntős Csire Roland, ma a Debreceni Egyetem (DE) diákja. Hadd említsem még fiamat, Tófalusi Ádámot: kétszeres OKTV-döntős, az Eötvös-versenyen dicséretben részesült, a csillagászati olimpia kétszeres résztvevője, dicsérettel, ma a müncheni egyetem fizikushallgatója.

Kitüntetések sorával ismerték el tanári, tehetséggondozó tevékenységét. Melyek töltik el a legnagyobb elégedettséggel? Mennyiben erősíti a munkájába vetett hitét egy-egy ilyen megbecsülés?

A tanításban a nagy elkötelezettség számomra mindig a tehetséggondozás volt. A több talentummal megáldott és kiemelkedően szorgalmas diákjaim eredményei természetesen engem is motiválnak, új erőt adnak a munkámhoz, feltöltik a szeretet- és energiaraktáraimat. A külső elismerések egyben bizonyítékai az elvégzett oktatási-nevelési és tehetséggondozási pedagógiai munkámnak, s megerősítik bennem: a fizika is méltó helyre kerülhet a tantárgyak palettáján. Mindig hálás vagyok Istennek azért, hogy a diákokkal közös erőfeszítéseinket siker koronázza. Az országos átlagot messze meghaladó számban érettségiznek diákjaim fizikából közép- és emelt szinten, és választanak e tárggyal összefüggő életpályát. Utóbbi eredményeimet a BME Pro Progressio tanári ösztöndíjjal ismerte el. Az Ericsson-díj mellett a MOL Mester-M díjra vagyok a legbüszkébb: utóbbira egyetemista tanítványaim terjesztettek fel.

Az elmondottakból is érezhető: a foglalkozás a kiemelkedő képességűekkel messze nem csak versenyre készítés. Kérem, avassa be az olvasókat a tehetség kiválasztásának, gondozásának műhelytitkaiba!

A versenyen vagy sikerül elérni a kitűzött célt, vagy nem, a tehetséggondozás ennél valóban jóval több. Komplex tevékenység, nincs benne szünet, csak elköteleződés és lelkesedés a többlettudás eléréséért. Az első – feltáró-elemző – feladatom a tehetségazonosítás: miképp találok rá minél többükre. Folyamatosan figyelem a tehetségígéretet. Élek a dúsítás módszerével: a gyerek azt a tananyagot meghaladó többletet kapja, amely szükséges a tehetsége kibontakozásához, személyre szabva is. Differenciáltan oktatok. Több diákomat a gyorsítás módszerével, „előre tanítom”, egyéni fejlesztéssel – így vizsgázhat a 10. évfolyam anyagából, indulhat az OKTV-n a 11. évfolyamosok mezőnyében (volt, aki így lett tizedikesként OKTV-döntős). Alap, hogy személyre szabottan bánok velük, és minél több újat, izgalmasat igyekszem nyújtani nekik. Lényeges, hogy szinte mindig elérhető legyek számukra. Leülhetnek velem szemben a menzán, hozhatják a füzetüket, mondhatják a problémájukat. Tehetséggondozás közben a tanári szerep átértékelődik. És miközben tanítok, tanulok is (tanulom magamat). A többlettudást személyes példaadással próbálom beléjük plántálni. A tehetséggondozás teljes embert kíván. Eredményességéhez nem elég a rutin, szükséges az önképzés is. De nem feltétlenül a siker a fő cél, hanem hogy ez örömöt szerezzen a gyereknek: személyisége fejlődjön, teljesedjen. Jó, ha okosabbá és nagyobb tudásúvá válik, de az a lényeg, hogy mindez boldogítsa. Meghatározó a közösen végzett munka öröme is mindnyájunk számára.