Hol van az Istened? – kérdezik tőlünk az emberek, miközben a földrengés, háború, baleset és betegség embert pusztító őrületére mutatnak vádlón. És nem látnak téged, Urunk, mert a düh, az önteltség vakká teszi a szemüket és keménnyé a szívüket. Pedig ott vagy: együtt sírsz a sírókkal, együtt hallgatsz a hallgatókkal, vigaszt és enyhülést adsz az oltalmat keresőknek. Embereket küldesz, hogy legyen elég segítő kéz, terheket közösen cipelő váll, reményt adó emberi szó. Szereteteddel öleled a nehézségbe kerülőket. És aki őszinte szívvel keres téged, az megtalál, és örömmel fedezi fel, hogy te már akkor ott voltál a könnyű és a nehéz órákban egyaránt, amikor még nem is gondolt veled! Adj nekünk utánad vágyódó, téged hittel kereső életet, Urunk!

Ámen.