Reggelenként, amikor öltözöl, biztosan több felső közül válogathatsz. Amikor jó az idő, elég egy póló, aztán ahogy hidegebbre fordul az időjárás, előkerülnek a hosszú ujjú pólók, később a pulóverek is. A felsőid közül is biztosan van kedvenc, meg olyan is, amelyik menőnek számít. Van, amikor a szuperhősös pólók a menők, vagy éppen a katonai felsők, esetleg azok, amelyekre láma vagy valami cuki állat van nyomtatva. És biztosan van olyan barátod, aki dicsekedni is szokott azzal, ha valami menő cuccot kap. Pedig, ugye, ez nem szép dolog.

Ettől függetlenül a Biblia korában is előfordult, hogy valaki a ruhájával dicsekedett. Persze akkor még egészen másként öltöztek az emberek. Először is nem léteztek ruhaboltok, butikok vagy plázák, csak piacok, ahol kelméket is árultak. Ennek ellenére az asszonyok többnyire otthon szőtték meg a ruhának való alapanyagokat, és maguk is varrták abból a család ruháit. Nem volt tizenöt, húsz felsőruhája a hétköznapi embereknek, hanem jobbára egy vagy kettő, esetleg néhány. És nem volt külön pólójuk meg pulóverük, nadrágjuk, szoknyájuk, hanem egyfajta ruhát hordott mindenki. Amely nagyon egyszerűen készült.

Annyira egyszerűen, hogy ha anyukád segít, akkor ti is készíthettek otthon Biblia korabeli felsőruhát. Csak egy lepedő kell hozzá, amelyet félbehajtva oldalt összevarrtok úgy, hogy a kezedet azért ki tudd dugni rajta, és persze a tetején hagyni kell egy lyukat, ahol kifér a fejed. Már csak egy öv kell hozzá, és készen is van a felsőruhád.

Olyan gazdag ruhatárral, amilyen neked van, csak az előkelőségek rendelkeztek akkoriban, mondjuk a királyok vagy a nagyon tehetős emberek. Ők megengedhették maguknak, hogy szép és díszes ruhában járjanak. Mert bizony, akkor még nem tudtak képeket nyomtatni a felsőruhákra, és színes vagy tarka szövetből készült ruhát is csak azok viselhettek, akiknek telt a drága festékanyagokkal megfestett fonalakra, kelmékre.

Egy olyan pásztorember, mint amilyen Jákób volt, csak egyszerű felsőruhát hordhatott. Hát még a gyerekei! Hiszen volt neki egy rakás, tizenkét fiú és egy lány. De mind közül legjobban Józsefet szerette, úgyhogy neki csináltatott egy nagyon menő tarka ruhát. Gyönyörű szép, színes volt, mintha valami király vagy fejedelem ruhatárából került volna elő. József nagyon megörült neki, és persze eldicsekedett vele a testvéreinek. Meg azzal is dicsekedett, hogy milyen különleges álmokat látott. Az egyikben arattak a mezőn, kévébe kötötték a gabonát, és a testvérei kévéi meghajoltak az ő kévéje előtt. A másik álmában a Nap, a Hold és tizenegy csillag bókolt neki.

Ezen már az apja is felháborodott:

– Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! (1Móz 37,10).

A testvérei annyira megharagudtak Józsefre, hogy meg akarták ölni: bedobták egy kútba. Persze előbb lehúzták róla a tarka ruhát. Haragudtak a ruhára is, mintha az lenne a bűnös. Isten azonban Józseffel volt, megmentette az életét. Kereskedők jártak arra, kihúzták a kútból, és elvitték Egyiptom földjére, ahol eladták rabszolgának. Ez akkor nagyon rossznak tűnt, de Isten nem véletlenül küldte Józsefet Egyiptomba. Terve volt vele.